Üdvözöllek nyájas Olvasó!
Érezd magad úgy, mintha nagyanyáink régi fonójában ülnél. Odakinn lefelé halad a nap az égen, a mezőn befejeződött a munka. Minden ember fedél alá vonult, dolgozni még, de szórakozni is egyben. A rokka pereg, az orsó forog, a fonál fut a szorgos kezek közt, miközben a mesélő régmúlt időkről, csodákról, sárkányokról és mindent túlélő szerelmekről mesél. Tündérvilág ez, ami messze van a valóságtól. Vagy mégse?
Elmondok egy mesét, amiben gyermekkorod meséinek szereplőire és történeteire fogsz ismerni. Lesz benne toronyba zárt bánatos királylány, fehér lovas rettenthetetlen herceg, gonosz sárkány, boszorkány, igazat beszélő varázstükör és egy kérges szívű öreg király is. No meg egy csöppnyi Ráadás, akiről később emlékezünk csak meg. No meg földöntúli kincs is, ami maga a boldogság.
Hogy mitől mai ez a mese? Attól, hogy a húsomba, lelkembe, agyamba vág, nap mint nap, éjjel, nappal. Igaz mese, aminek a végjátéka, a legnehezebb próbája még előttem áll. A történet egy család története, ami épp felbomlik. Ahogy a régi mondás tartja, ha a Jóisten becsuk egy ajtót előtted, valahol máshol ablakot nyit. Én most ezt az ablakot keresem, hogy bemásszak rajta és új életet kezdhessek.
De ezekről majd később.
Kezdjünk hát el mesélni!
