Sziasztok!

Tudom, tudom, jól eltűntem. Semmi baj nincs, csak nem történik semmi. Lassan haladnak a dolgok előre, bár nem feltétlenül, és egyedül és csak és kizárólag a jó irányba.
 

Egyik oldalról nagyon-nagyon nehéz már elviselnem ezt a rámkényszerített együttélést. Nagyon rosszul esnek bizonyos dolgok tőle. Főképpen az, hogy természetesen nem az van, amiben megegyeztünk. Vagy inkább ő mondta ki azt a dolgot, hogy nem fogja magát rám erőltetni. De, valamilyen szinten ezt teszi. Nem célzottan és kimondottan, hanem burkoltan. Tegnap pl. szerelmes smst írt. Hogy mi a fenének, fogalmam sincs. Én ugyanolyan vagyok, mint eddig. Nem akarok tőle már semmit, és ezt ki is mutatom. Mégis teper. Valószínűleg az a bizonyos emberi ösztön dolgozik, hogy csak az kell, ami nem az enyém, ugye.

A másik dolog, ami rettentően zavar, az állandó ellenőrizgetés. Ha csak teheti kísérget mindenhová, mint egy kiskutya. Mintha ezzel távol tarthatna tőlem bárkit, vagy engem bárkitől. Borzasztó kellemetlen tud lenni. Tegnap is reggel a villamoson szabályosan a pokolba kívántam. Egyszerűen ott ült a bamba, önsajnáló képével, mint valami keresztre feszített mártír, és látszott rajta, hogy nem azért nem szállt le hamarabb, ahol neki jobb lett volna, mert önfeláldozó lovagként elkíséri szíve hölgyét, hanem csak azért, hogy ellenőrizze, tényleg dolgozni megyek-e. Ja, persze meló helyett a szeretőmet látogatom! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Amit utálok még, hogy most nem a manipulálással próbálkozik, hanem a puncsolással. Rájött, hogy itthon hiába csillog-villog a lakás, úgy, hogy nem az én körmöm kopott érte, ez rám semmilyen hatással nincs. Ezért most elkezdte anyáméknál a puncsolást. Tegnap pl. lemosta a kocsijukat. Nem kérte rá senki, de megsérteni meg nem akarták.

Szóval ami most van, az megint egy játszma. Egy undorító játszma. Ezért nem is írok róla, mert csak a méla és tehetetlen undor tud sütni a szavaimból. Tehetetlen, jól látjátok. Egyelőre az. Tudom, dropout már ugrik is fel a székről: dobjam ki de rögtön. Igaza van, mindannyiótoknak igazatok van, ha ezt gondoljátok. Én is ezt gondolom. De nem tehetem meg. Azt mondtam, hogy maradhat, amíg indul a gépe, és ezt nem áll módomban visszavonni. Persze, megtehetném, hogy visszavonom, sőt: júl végén a következő nagybeszélgetéskor ugyanaz lesz, ami eddig: nem fogom visszavonni, mert nem érzek iránta semmit. Nem vagyok belé szerelmes, nem akarok vele együttélni. Csak a cuccát nem csomagoltam össze. A "holmiját" képletesen "pakolom" össze: elkezdtem írni a bűnlajstromot, hogy mikor mit követett el ellenem és a gyereke ellen. Elég tetemes egy lista lesz, és szeretnék vele végezni júl végéig. Öntámogatás? Az. Bár nem hinném, hogy támogatni kéne a maradandó elhatározásomat. Épp tegnap jutott eszembe a zuhany alatt, hogy gyakorlatilag én 4 hónapja (!!!)sic már nem kötődöm hozzá érzelmileg. Kimondva. Kimondatlanul az Isten tudja, mióta nem! Nem szeretem, de  csak azért nem fogom magam másba szerelmesnek képzelni, hogy tőle megszabaduljak. Megtehetném. Sőt, csak a vasat kéne egy kicsit ütnöm, hogy új kapcsolatom legyen. A dolgok ugyanis úgy állnak, hiába az állandó ellenőrzés. De nem akarom, bár ez jelentősen megkönnyítené, leegyszerűsítené a jelenlegi helyzetemet. A jelenlegi helyzetet előbb le akarom zárni, a lelkemet rendbe tenni, és csak utána tiszta fejjel és szívvel ugrani egy újba. Mert az ÚJ megérdemli. Meg egy picit talán én is.
Én, a gonosz, kitartóan utáló és megbocsátani képtelen némber. :D
 

Üdv: Kátya

ui: mi mindenre nem jó egy kémprogram! Sajna valahogy úgy telepítettem fel a gépre, hogy gyakorlatilag mindenhonnan töröltem, de mégis működik. Az uninstall egyik változata sem műkszik, így meghagytam az "életét". És milyen hasznát vettem. Legutóbb bebukott, amikor a családi költségvetést akarta megnézni (levédtem jelszóval, nem kell neki tudni, hogy nekem mennyi pénzem van). Most meg elszállt a bejegyzésem és nyom nélkül tudtam pici munkával reprodukálni. :) Az élet apró örömei. :)