Sziasztok!

Tudom, hogy aggódtok, de az utóbbi napokban rengeteg dolgom volt, és írni sem tudtam. Sajnos a szerda nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Kénytelen voltam belemenni egy időkérésesdibe. Konkrétan megfenyegetett, hogy öngyilkos lesz, és akkor, ott, abban a pillanatban megijedtem ettől a dologtól. Erre azt hiszem nem készültem fel eléggé. Erről akarok majd itt írni ezek után, amíg le nem zárulnak a dolgok, mert akkor azt a helyzetet nem tudtam kezelni. Messze nem vagyok olyan erős és bátor, mint amilyen szeretnék lenni. És a helyzet sem kedvezett, mert egy jó kollegája, akivel nagyon jóban volt, épp pár nappal korábban akasztotta fel magát, ráadásul a buszban. Szóval megijedtem, hogy megteszi, mert akkor komolyan is gondolta, vagy legalábbis én úgy éreztem.

Kövezzetek meg nyugodtan, de nem hiszem, hogy bárki másképp döntött volna a helyemben.

A másik, ami történt, hogy apám nem állt mellém. Még mielőtt beszéltem volna a voltférjemmel, azelőtt akart velem beszélni, és jött nekem azzal, hogy úgy érzi, meg akar változni, blablabla. Nem tudom, hogyan nyalatta ezt be vele, de én most csalódtam a saját apukámban. :(

Kérlek ne ostorozzatok ezért az egészért. Én eleget ostorozom magam. Most ez van.

Üdv: Kátya