Sziasztok!

Éljük tovább az életet szépen csendben. Egy kicsit távolinak tűnik a szeptember vége, mert sokszor van elegem, sokkal többször, mint amennyire egészséges, azt hiszem. Próbálom a "kedveskedéseit" keretek köré szorítani, és elvonatkoztatok ezektől. Hiszen ez csak egy színjáték. Sokszor mérgel a dolog, a hétvégén is úgy jártam, hogy egyszerűen percről percre egyre jobban utáltam, hogy "családos"-ast játszunk. Egy fesztiválon voltunk, jött utánam, mint a kiskutya, szóval elég kellemetlenül sikerült. Legszívesebben kettesben lennék már a gyerekkel. Szóval nehéz, és talán még annál is nehezebb, mint amilyennek előre sejtettem. Szombat este már ott tartottam, hogy írok egy hosszú-hosszú listát, amire felvésem a stiklijeit meg az azokkal kapcsolatos érzéseimet, hogy ne felejtkezzek el róluk. De aztán végül elhessegettem magamtól ezt, mert erre nincs szükség, azt hiszem, nem kell magam győzködni, hogy jó döntést hoztam. Tudom, hogy jó döntést hoztam.

Talán lesz pár órám a héten, mert a törpikém megbetegedett, így most itthon vagyunk. És mivel apja dolgozik, talán lesz egy kis időm magamra is. Meg ide is tudok majd írni.

Üdv: Kátya