Válás előtt, avagy szétszakított babaruha

Sziasztok!

Tudom, tudom, jól eltűntem. Semmi baj nincs, csak nem történik semmi. Lassan haladnak a dolgok előre, bár nem feltétlenül, és egyedül és csak és kizárólag a jó irányba.
 

Egyik oldalról nagyon-nagyon nehéz már elviselnem ezt a rámkényszerített együttélést. Nagyon rosszul esnek bizonyos dolgok tőle. Főképpen az, hogy természetesen nem az van, amiben megegyeztünk. Vagy inkább ő mondta ki azt a dolgot, hogy nem fogja magát rám erőltetni. De, valamilyen szinten ezt teszi. Nem célzottan és kimondottan, hanem burkoltan. Tegnap pl. szerelmes smst írt. Hogy mi a fenének, fogalmam sincs. Én ugyanolyan vagyok, mint eddig. Nem akarok tőle már semmit, és ezt ki is mutatom. Mégis teper. Valószínűleg az a bizonyos emberi ösztön dolgozik, hogy csak az kell, ami nem az enyém, ugye.

A másik dolog, ami rettentően zavar, az állandó ellenőrizgetés. Ha csak teheti kísérget mindenhová, mint egy kiskutya. Mintha ezzel távol tarthatna tőlem bárkit, vagy engem bárkitől. Borzasztó kellemetlen tud lenni. Tegnap is reggel a villamoson szabályosan a pokolba kívántam. Egyszerűen ott ült a bamba, önsajnáló képével, mint valami keresztre feszített mártír, és látszott rajta, hogy nem azért nem szállt le hamarabb, ahol neki jobb lett volna, mert önfeláldozó lovagként elkíséri szíve hölgyét, hanem csak azért, hogy ellenőrizze, tényleg dolgozni megyek-e. Ja, persze meló helyett a szeretőmet látogatom! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Amit utálok még, hogy most nem a manipulálással próbálkozik, hanem a puncsolással. Rájött, hogy itthon hiába csillog-villog a lakás, úgy, hogy nem az én körmöm kopott érte, ez rám semmilyen hatással nincs. Ezért most elkezdte anyáméknál a puncsolást. Tegnap pl. lemosta a kocsijukat. Nem kérte rá senki, de megsérteni meg nem akarták.

Szóval ami most van, az megint egy játszma. Egy undorító játszma. Ezért nem is írok róla, mert csak a méla és tehetetlen undor tud sütni a szavaimból. Tehetetlen, jól látjátok. Egyelőre az. Tudom, dropout már ugrik is fel a székről: dobjam ki de rögtön. Igaza van, mindannyiótoknak igazatok van, ha ezt gondoljátok. Én is ezt gondolom. De nem tehetem meg. Azt mondtam, hogy maradhat, amíg indul a gépe, és ezt nem áll módomban visszavonni. Persze, megtehetném, hogy visszavonom, sőt: júl végén a következő nagybeszélgetéskor ugyanaz lesz, ami eddig: nem fogom visszavonni, mert nem érzek iránta semmit. Nem vagyok belé szerelmes, nem akarok vele együttélni. Csak a cuccát nem csomagoltam össze. A "holmiját" képletesen "pakolom" össze: elkezdtem írni a bűnlajstromot, hogy mikor mit követett el ellenem és a gyereke ellen. Elég tetemes egy lista lesz, és szeretnék vele végezni júl végéig. Öntámogatás? Az. Bár nem hinném, hogy támogatni kéne a maradandó elhatározásomat. Épp tegnap jutott eszembe a zuhany alatt, hogy gyakorlatilag én 4 hónapja (!!!)sic már nem kötődöm hozzá érzelmileg. Kimondva. Kimondatlanul az Isten tudja, mióta nem! Nem szeretem, de  csak azért nem fogom magam másba szerelmesnek képzelni, hogy tőle megszabaduljak. Megtehetném. Sőt, csak a vasat kéne egy kicsit ütnöm, hogy új kapcsolatom legyen. A dolgok ugyanis úgy állnak, hiába az állandó ellenőrzés. De nem akarom, bár ez jelentősen megkönnyítené, leegyszerűsítené a jelenlegi helyzetemet. A jelenlegi helyzetet előbb le akarom zárni, a lelkemet rendbe tenni, és csak utána tiszta fejjel és szívvel ugrani egy újba. Mert az ÚJ megérdemli. Meg egy picit talán én is.
Én, a gonosz, kitartóan utáló és megbocsátani képtelen némber. :D
 

Üdv: Kátya

ui: mi mindenre nem jó egy kémprogram! Sajna valahogy úgy telepítettem fel a gépre, hogy gyakorlatilag mindenhonnan töröltem, de mégis működik. Az uninstall egyik változata sem műkszik, így meghagytam az "életét". És milyen hasznát vettem. Legutóbb bebukott, amikor a családi költségvetést akarta megnézni (levédtem jelszóval, nem kell neki tudni, hogy nekem mennyi pénzem van). Most meg elszállt a bejegyzésem és nyom nélkül tudtam pici munkával reprodukálni. :) Az élet apró örömei. :)

Sziasztok!

Éljük tovább az életet szépen csendben. Egy kicsit távolinak tűnik a szeptember vége, mert sokszor van elegem, sokkal többször, mint amennyire egészséges, azt hiszem. Próbálom a "kedveskedéseit" keretek köré szorítani, és elvonatkoztatok ezektől. Hiszen ez csak egy színjáték. Sokszor mérgel a dolog, a hétvégén is úgy jártam, hogy egyszerűen percről percre egyre jobban utáltam, hogy "családos"-ast játszunk. Egy fesztiválon voltunk, jött utánam, mint a kiskutya, szóval elég kellemetlenül sikerült. Legszívesebben kettesben lennék már a gyerekkel. Szóval nehéz, és talán még annál is nehezebb, mint amilyennek előre sejtettem. Szombat este már ott tartottam, hogy írok egy hosszú-hosszú listát, amire felvésem a stiklijeit meg az azokkal kapcsolatos érzéseimet, hogy ne felejtkezzek el róluk. De aztán végül elhessegettem magamtól ezt, mert erre nincs szükség, azt hiszem, nem kell magam győzködni, hogy jó döntést hoztam. Tudom, hogy jó döntést hoztam.

Talán lesz pár órám a héten, mert a törpikém megbetegedett, így most itthon vagyunk. És mivel apja dolgozik, talán lesz egy kis időm magamra is. Meg ide is tudok majd írni.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Az előző bejegyzésben egy elég komoly fejleményről beszéltem. Mármint azzal, hogy a tesóm próbálta manipulálni. Ami végül nem a várt eredményt hozta.

Péntek reggel megbeszélni óhajtotta a dolgokat. Meghozta a maga döntését, és elmegy. Nem most, szóval ne ujjongjatok. Elmegy a külföldi munkára, és ha minden jól megy, akkor szeptemberben kiutazik. A kettőnk kapcsolata végképp megszakadt. Nem próbálkozik és nem is akadályozza, hogy nekem legyen más. Annyit kért, hogy addig maradhasson, amíg a tanfolyam lezajlik, és nem utazhat. Ebbe belementem, annyi feltétellel, hogy az már tényleg a legeslegeslegutolsó időpont, és nincs tovább. Ha nem megy, innen akkor is mennie kell.

Helybenhagytam a döntést, de egyelőre nem merek örülni neki. Csak akkor leszek "boldog", ha becsukom utána az ajtót.

Üdv: Kátya.

Sziasztok!

Egy kicsit el vagyok keskenyedve. Egész nap sokat gondolkodtam, volt rá időm, mert utaztam. Most kettesben leszünk a kicsikével, bár még hazajön egy kicsit.

Tegnap este voltunk apáméknál, és apukám behívott egy csevejre. Mondta nekem, hogy sokat gondolkodott a múlt szerda, és a vasárnap után. (Vasárnap tartottuk a családdal a szülinapom.) És hát elmondta, hogy miért is nem állt mellém. Merthogy az sajnos nem úgy volt.

A volturam ugyanis elég durván bemanipulálta őket, pontosabban anyukámat. Neki lökte el először az öngyilkosleszek dumát, anyám bevette, és addig rágta a papa fülét, amíg ennek a szellemében nem beszélt velem. És hát ugye a volturam vasárnap meg is köszönte neki a közbelépést.

Azonban a vasárnapi "működése" megint arról győzte meg apámat, hogy nincs helye a családban. Csak most már nem olyan egyszerű kitenni. Tudom, dropout mindjárt nekem is esik, mert szerinte könnyű. Tudod, tudjátok, hogy nem az. Most úgy érzem, mielőtt az újabb végleges és visszavonhatatlan döntést előhozom, meg kell erősödnöm, és fel kell készülnöm arra, hogy újra fenyegetni fog.

Most mindent megteszek ezért. Én élek az ő eszközeivel. Érzelmi zsarolás, elhúzódás, válasz nélkül hagyás. Mindent megteszek, hogy minél szarabbul érezze magát "itthon". Elhúzni ugyanis nem akar. Volt egy lehetőség, van is még, amivel elhúzhatna az országból és rendbe szedhetné az életét (elévülhetnének a dolgai), de azzal kapcsolatban is fenyegetőzött, hogy ő ezt csak akkor vállalja, ha én visszafogadom.

El van tévedve. Nem kicsit, nagyon.

Most muszáj a végjátékot (a reménybeli végjátékot) az ő eszközeivel játszanom. Nehéz, egyre nehezebb. De muszáj valahogy megszabadulnom tőle.

Ezentúl igyekszem többet jönni, hogy ki bírjam adni magamból a dolgokat, és hogy formálódjon valami épeszű terv. 

Üdv: Kátya 

Sziasztok!

Napok óta csak ez jár a fejemben. Mármint a cím. Hogy egy ostoba szőke liba vagyok, semmi más. :(

Benyaltam, hogy öngyilkos akar lenni. Megsajnáltam őt, és megsajnáltam a gyerekemet. Meg magamat, hogy mi lesz akkor, ha a fiam majd engem vádol később azért, ami az apjával történt. Elmondtam minden szemétnek, elmondtam, hogy nekem ez a "vádalku" egy jókora szívás, és gyűlölni fogom az egészet. Szerintetek komolyan vette? ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Már megint ott tartunk, hogy az életem a "kft". Az ő kft-je. Ő akar a főnök lenni, ő akarja a feltételeket szabni. Tegnap este, miután egész hétvégén melóztam, hogy megvendégelhessem a családot a bölcsülésem alkalmából, elmosogatott. És közben közölte velem, hogy az egész hétvégi segítésért megérdemelne egy puszit, és hogy milyen rosszul esik neki, hogy elhúzódom tőle. És hogy igazán abbamaradhatna már a száműzetése (hogy a nappaliban alszik). No itt kigyulladt a piros lámpa a fejemben.

Ahogy két nappal ezelőtt is. Jött egy lehetőség, ami neki (hangsúlyozom NEKI) lenne lehetőség. Melózás külföldön. Mert ugye ha x évig elérhetetlen, akkor elévülnek a tartozásai. Elment az interjúra, mehetne is (bár valami tanfolyást el kell előbb végezzen) és annyi. Erre mi van? Mondja nekem, hogy ő erre csak akkor megy el, ha én bevállalom, hogy családként minden olyan, mint azelőtt, és majd epedve várom idehaza, mint a jó feleség. Különben nem megy. És ezt ugye "nem zsarolásnak szánom, de". Ja és természetesen még a hét elején vissza kéne szólni, hogy mit dönt, ergo szó sem lehet a júl végéről, amit én kimondtam, hanem most döntsek szépen úgy, hogy ő vissza van fogadva és a szarjai megbocsáttattak, testem-lelkem-szívem ellenében. Piros lámpa, piros lámpa, piros lámpa.

És a harmadik piros lámpa. Tegnap délelőtt nagyban készülök az ünneplésre, erre csengetnek. Ajtót nyit. Hát a garázstulaj jött ordibálni az elmaradt bérleti díjért. Megértem. Ezerszer könyörögtem neki, hogy még akkor is jobban járnánk, ha az egész irodabútorát kitennénk az utcára lomtalanításkor, mert nem tudjuk fizetni és így már k.rva drága az a bútor (egyszerű bútorlap, nem ér 20 ezret se). De két éve fizetjük neki a garázst, gyakorlatilag az értéke 10szeresét költöttük rá. Ezt elhessegette mindig. Én meg most már nem fizettem, a durvaéletbemár, ugye. Erre mi van? Jött a főbérlő balhézni. És mit tesz a szuperapuka? Nyitott ajtónál veszekszik a lépcsőházban. Gyermek meg a lábánál. Nem tudom, miért nem tudta becsukni az ajtót. Egy darabig hallgattam, ami zajlik, majd eszembe villant, hogy a gyerek minden ajtónyitáskor kibicel a küszöbön. Na azzal a lendülettel hajítottam el mindent a kezemből, és rohantam érte. A szuperapukában annyi se volt, hogy a gyerek ezt ne hallgassa végig.

Szóval megint úgy érzem, még mindig úgy érzem és a többi.

Meg úgy, hogy egy ostoba szőke liba vagyok. Krisztusi korban.

Üdv: Kátya.

Sziasztok!

Tudom, hogy aggódtok, de az utóbbi napokban rengeteg dolgom volt, és írni sem tudtam. Sajnos a szerda nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Kénytelen voltam belemenni egy időkérésesdibe. Konkrétan megfenyegetett, hogy öngyilkos lesz, és akkor, ott, abban a pillanatban megijedtem ettől a dologtól. Erre azt hiszem nem készültem fel eléggé. Erről akarok majd itt írni ezek után, amíg le nem zárulnak a dolgok, mert akkor azt a helyzetet nem tudtam kezelni. Messze nem vagyok olyan erős és bátor, mint amilyen szeretnék lenni. És a helyzet sem kedvezett, mert egy jó kollegája, akivel nagyon jóban volt, épp pár nappal korábban akasztotta fel magát, ráadásul a buszban. Szóval megijedtem, hogy megteszi, mert akkor komolyan is gondolta, vagy legalábbis én úgy éreztem.

Kövezzetek meg nyugodtan, de nem hiszem, hogy bárki másképp döntött volna a helyemben.

A másik, ami történt, hogy apám nem állt mellém. Még mielőtt beszéltem volna a voltférjemmel, azelőtt akart velem beszélni, és jött nekem azzal, hogy úgy érzi, meg akar változni, blablabla. Nem tudom, hogyan nyalatta ezt be vele, de én most csalódtam a saját apukámban. :(

Kérlek ne ostorozzatok ezért az egészért. Én eleget ostorozom magam. Most ez van.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Vasárnap, amikor hazajött a melóból feldobta, hogy szerdán beszéljük át a dolgainkat. Ő mondta ki a napot, én meg belementem. Szóval szerda. Tegnap éjjel nem bírtam aludni, leginkább azt szerettem volna, hogy a hétfő és a kedd érdeklődés hiányában elmaradjon. Aztán a munkában jól el is fáradtam, így ma éjjel már bírtam aludni, de a kedd este kizárt, hogy menni fog. Annyira nagyon várom, hogy végre elmenjen! Tudom, hogy megint egy nehéz csörte előtt állok. Tudom, hogy megint jön majd a már megszokott dumákkal, a gyerek érdekével, a mentsük-meg-a-családot szlogennel, meg a most fogunk majd feltörni szöveggel. Bizonyára azt is számon fogja kérni, hogy ő az elmúlt hetekben milyen jól viselkedett. Ahogy az is várható, hogy szívtelen dög leszek. De sebaj, bár lennék már rajta túl, olyan eredménnyel, ami nekem is megfelel!

A mellékállás úgy néz ki, hogy bejött neki, de remélem a szerdai újabb "kikosarazás" nem fogja azt jelenteni, hogy abbahagyja, csak hogy ne kelljen elmennie anyagi okokra hivatkozva. Mindenesetre én hirdetőújsággal fogok készülni: reggel veszek is munkába menet. Plusz meg is fogom fenyegetni a drasztikus megoldással. Mutymuty kérdezte, hogy mi is az: nos az, hogy kilakoltatom. Kijelentem a lakásból és a szomszéd kiteszi nagyon szívesen. Neki a bögyében van.

Viszont szerdáig megint nem nagyon tudok jönni, lévén az estéket itthon tölti. Próbálok minél kevesebb "házi" programot rendezni, hogy ne puncsolhasson. Tegnap játszira vittük a gyereket, hagytam, hogy ők ketten mászókázzanak. Amúgy is fáradt voltam, így jól esett csak ülni a padon. És hát egy kicsit szemétkedtem is: látványosan sms-t írtam az egyik ismerősömnek. Eléggé kiakasztotta, azt láttam rajta. Ugyanis a múltkori levélből talán a legmélyebb nyomot az hagyta benne, hogy addig eszi még az életem, amíg nem találok mást a helyére, akivel komolyan tervezek. Rá is kérdezett vasárnap, hogy van-e, kinéz-e valaki. Szóval ettől be van ijedve rendesen. Ezért aztán jól fel is húzta magát azon, hogy sms-t írtam. És azt hiszem, amíg zuhanyoztam meg is nézte, hogy kinek írtam. Természetesen minden helyről kitöröltem, de most gyanakszik. Nekem ez a jó!

Gondolom felmerül a kérdés, hogy miért jó nekem az, hogy úgy csinálok, hogy azt úgy is lehessen érteni, hogy van valakim. Semmi különös, csak egy "bokor", ami mögé be lehet bújni. Ha vannak ráutaló jelek, könnyebben beveszi, ha azt vetítem, hogy van más. Nem kell neki tisztában lenni az igazsággal, elég ha csak úgy látja, hogy nincs értelme. Hogy erre mi szükség, hallom máris a kérdést. Ez csak egy "fegyver" az elérendő cél, a felszabadulásom érdekében.

Biztosan elegetek van már ebből a nyavalygásból, amit művelek. Néha nekem is. De azért köszönöm, hogy olvastok.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Egyelőre nem történik semmi. Az elmúlt héten tovább győzködött, és továbbra is maradt a döntésem a régiben. Pár nap, és újra, immáron negyedszer kérem meg, hogy menjen el. És most már a drasztikus módszerrel is be fogom fenyegetni, amennyiben az újbóli megkérés nem hoz eredményt.

Ő ajánlotta fel, hogy legyen meg a jövő héten a döntés, merthogy szülinapom lesz, és nem akarja így ünnepelni. Én meg vele nem akarom ünnepelni.

Az elmúlt héten többször, több témában is hazudott, gátlástalanul bele a képembe. Kb. eddig tartott a "jókisfiú vagyok". És ugye természetesen ő meg van arról győződve, hogy nekem kutyakötelességem megbocsátani. Sőt, nem is megbocsátani, hanem inkább abbahagyni a "hisztit". Mert az a nagy büdös helyzet, hogy ő nem azt bánja, amit, amiket elkövetett ellenem és a családja ellen, hanem azt, hogy kiderült. Ha nem így lenne, akkor most már nem hazudna. De hazudik.

Ezen kívül állóvíz vesz körül. Végre eljutottam a fodrászhoz, és meg is szépültem rendesen. :D Meg néhány apróbb dolgot beszereztem a háztartásba, amiket már régóta akartam és halogattam. És megint egy 3 napos "magányos" hétvégét kaptam "ajándékba" az égiektől, amit jól ki is használtunk a maszatkával.

Ezen túl már nagyon várom a hőn áhított szabadságot!

Üdv: Kátya

Avagy amikor már azt se hiszed el, amit kérdez.

Sziasztok!

Az utóbbi napban elég sokrétű információkhoz jutottam, és elég érdekes megérzéseim keletkeztek. Többek közt az is, ami a címben szerepel.

Tegnap őurasága előállt azzal, hogy képzeljem, nem lesz semmi a mellékállásból. merthogy írt a rendőrség, hogy nem kaphatja meg a vagyonőri papírt. Mivel folyamatban lévő büntetügye van. Nos, ez nekem megint kiverte a biztosítékot. Ugyanis kételyeim támadtak, mármint hogy ő nagyon nem akar biztonsági őrködni. Ahogyan mondta is ugye előtte kb. egy nappal, hogy neki olyan rossz érzései vannak ezzel kapcsolatban. Na egy napig tartott, mire megszülte a magyarázatot.

Nekem miért fura ez? Mert nem válaszolnak ilyen gyorsan. Pont ezt volt intézni kedden, amikor megbüntették, ugyebár. Ma péntek van, tegnap meg csütörtök volt. Én is közigazgatásban dolgozom, nem megy az olyan gyorsan.

A másik meg ugye az a bizonyos alkotmányos alapjog az ártatlanság vélelméről. Tekintettel ugyanis arra, hogy a bünetőügye már ugyan ügyészi szakban van, de egyrészt nem ő a hunyó (állítólag, mert már ebben se vagyok biztos), másrészt meg amíg nincs jogerős bírósági ítélet, addig mindenki ártatlan. Ergo jár neki az erkölcsi bizonyítvány, ergo egy vagyonőri papírnak is kéne járjon.

Nos ezek után felkutattam most a lakást, ha már hamarabb elengedtek a melóból. És láss csudát: sehol nem találom azt a híres levelet. Holott minden más levelét most már felbontva hagyja szartaszeneszéjjel a lakásban.

Egyszóval nagyon-nagyon erős a gyanúm, hogy ez megint egy vetítés. Nem akar elmenni oda dolgozni. Mert nem akar és kész. Mert amíg nincs mellékállása, addig nem tudom kitenni, gondolom így okoskodik. Meg továbbá úgy érzi, szerintem, hogy ha nem lesz itthon, akkor nem fog tudni meggyőzni arról, hogy nekem mellette kell maradnom. Mert most erre tesz egy halvány kísérletet. Mindent megcsinál itthon, ugrik, ha csak rágondolok valamire, pelenkáz, fürdet, öltöztet, kaját ad a gyereknek, egyszóval játssza a szuperférjet. És ezt ugye nem tudja megtenni, ha nincs itthon, mert lóvét kell keresni.

Ugyan futottam vele egy kört, rákérdeztem, hogy ugyan miért nem kérdezte meg, hogy az a bizonyos ügy nem probléma-e, mielőtt befizette a csekket és a többi, de igazából csak hantázott. Ezt már akkor is így éreztem.

A másik dolognak is utána jártam, megtekintettem a felvételt, és az ő sara, ez tuti. Az, hogy elévült, már a parkoló cég sara, mert eddig nem jelentkeztek. Az, hogy ennek ellenére pereskedni akarnak, mert a szélvédőn hagyott pótdíjcsekket azt hiszik, hogy ehhez elég, az megint az ő hülyeségük, én állok elébe. Az pedig, hogy a felvétel, amin alapulva akarnak eljárni kizárható a bizonyítékok közül, mivel a dátum nem olvasható rajta, megint egy olyan dolog, ami megint a parkoló cég hibája. Mindenesetre ha beszámítom az eheti károkba és hozzáveszem azt is, amit a vagyonőri papírra elköltöttünk (ha igazat mond, amit ugye kétlek), akkor megenst ott tartunk, hogy egy hét sem telt el és egy 20-ast dobtunk ki az ablakon.

Az elmúlt egy hét arról győzött meg, hogy ezt a kapcsolatot nincs értelme folytatni. És nem a fenti anyagias okok miatt, hanem azért, mert minden próbálkozása, minden "jótéteménye" mögött aljas indokot látok, egyszóval nemhogy az érzelmeim nem jöttek vissza, hanem esély sincs arra, hogy a távozása iránti vágyam megváltozzon.

Úgy hiszem, erősítenem kell magam még egy kicsit és fizetésnapon robbantani a bombát újfent. Azért akkor, mert akkor lesz pénz a zsebében, amivel kezdhet valamit. De addig a B változat, a drasztikus megoldás felé kell lépéseket tennem: ki kell jelentenem a lakásomból.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Remélem nem csömörlötök meg tőlem, de ezen a hétvégén jó sokat kaptok majd belőlem. Tudom, hogy elég fura volt, ahogy kvázi eltűntem, de technikai probléma lépett fel. A melóból nem tudok netezni, blogolni meg pláne nem. Esténként meg a volturam itthon volt az utóbbi két-három hétben. Higyjétek el, nekem is jól esett volna legalább egy este nélküle, de végre ez a hétvége az enyém. Kétszer két naposba megy, így két éjszakát (péntek és vasárnap) nem lesz itthon. Hurrá!

A döntésemet úgy érzem, kell egy kicsit magyarázni. Tegnap reggel nem sikerült valami jól. Azzal kezdem, hogy ez a legkevésbé jó döntés. Tudom. Én is tudom, hogy kutyából nem lesz szalonna, meg hogy széllel szemben nem érdemes és még ezer hasonló közmondásos nagyigazságot. De azok nem erre a helyzetre szólnak. A gyerekkel más azért a világ, mint tinialigfelnőttként, vagy egyedülállóként, amikor azt mondod, hogy OK, elbactad, hát menj isten hírivel. A gyereknek is van érdeke, még akkor is, ha engem az apjához már sem érzelem, sem érdek nem fűz. Neki meg az az érdeke, hogy az apja 40 év múlva is az apja legyen. A döntésem ezért hoztam, ezt szem előtt tartva. Úgy éreztem, hogy ha nem segítek rajta, ha nem állok mellé a szakember-keresésben meg ilyenek, akkor akármi legyen is a kettőnk kapcsolatának a vége, azzal csak ártok. Lecsúszik, és a választási lehetőség csak annyi, hogy ez családon belül történjen vagy kívül. Meg is mondtam neki, hogy ez nem az én érdekem, hanem a gyereké és az övé. Nekem ehhez valójában semennyi közöm nincs.

Az, hogy cirka 3 nap alatt meggyőződtem arról, hogy csinálhatok én akármit, akkor se lesz másmilyen, az egy dolog. Mert az tény, hogy az itthoni ténykedése (házimunkában segítés meg ilyenek) addig fog csak tartani, ameddig én ki nem mondom, hogy legyen minden a régiben. Tudom, ez egy látszat, amit csinál. Mármint hogy a szabadnapjain itthon megcsinál mindent.

Azt is tudom, hogy a mellékállás-keresés is csak ugyanaddig tart. Ma reggel ennek ékes bizonyítékát adta: "olyan rossz érzésem van ezzel a .....-sel kapcsolatban". Ahha persze! Dolgozni kellene. Ez a rossz érzés, semmi más. Neki az is elég lenne, ha itthon maradhat, amennyit most is megkeres. Meg azt hiszem ezzel akar sakkban tartani. Rájött arra, hogy a gyerekre meg a családra nem hivatkozhat, mert ő volt az, aki ezeket semmibe vette. És ezért arra akar hivatkozni, hogy neki nincs miből elmenni.

Ahogyan az is 99,9999999 % biztos, hogy az a bizonyos régi parkolási bírság is az ő sara (minő meglepi kórházban voltam éppen). Az este a fejére olvastam. És a gyanúm helyes volt, bár nem ismerte el, csak a pofákat vágta, de nekem ez is elég volt bizonyítéknak. Tudja, hogy mikor történt és azt is, hogy hol. Hát persze, hogy tudja. Ő dobta ki a csekket a saját kis praclijával és tartotta az egész történetet titokban idáig. Az, hogy a parkolási cég nem jelentkezett, nem az ő érdeme, ő csak 19-re húzott lapot és bejött, egész idáig nekem aztán fogalmam sem volt a dologról.

Igaz, ehhez még meg kell néznem a felvételt, ami holnap lesz, de azon nagy meglepetés nem érhet.

Szóval egyre jobban bebizonyosodik, hogy ő nem lesz másmilyen, és még egy hét se telt el. (És most ezért nagyon is kell a blog, hogy ezeket a kis nüansznyi dolgokat feljegyezzem. Szükséges felírnom őket, mert különben sosem fogok tisztán látni, és megint hagyom magam belerángatni valamibe, amit nem akarok.)

A másik, ami munkált bennem, az az, hogy nekem is időre van szükségem. Igen, többen tökös csajnak tartotok, de azért én se vagyok olyan erős, mint amilyennek szeretnék látszani. Sőt, gyenge vagyok, még mindig gyenge, ahhoz, hogy a drasztikus megoldást válasszam. Pedig nincs más mód, azt hiszem.

Csak ez nem olyan könnyű. Más farkával a csalánt lehet, ugye. De belülről ez az egész történet nem olyan egyszerű.

Kátya 

Folyt köv.

Na szóval tegnap arra jöttem haza, hogy a raktár (amit bérlet, de nem fizetett) kirámolásával töltött napja kellős közepén összehozott egy parkolási bírságot!

Az agyam eldobom tőle. Annyi történt, hogy a mellékálláshoz kellett intézzen egy papírt, és ezért beszaladt a rendőrségre. Meg tudta volna tenni busszal is, ingyen van, ugye, de ő "sietett". Vett parkolócetlit, be is tette a kocsiba, csakhogy ahogy bevágta az ajtót (akár a pottyantós budiét), lecsúszott és így az ellenőrök nem látták. Persze elment a parkolócéghez, megreklamálta, de ha csak a felét kell befizetni majd, ami még persze korántsem biztos, még akkor is 3500 forinttal rövidítette meg megint a családját.

Persze, erre lehet legyinteni, hogy ugyan már, mit csinálok bolhából elefántot. Nos a helyzet az, hogy velem ilyen még sosem történt. Mindig oda tudok rá figyelni, hogy ha becsuktam az ajtót, akkor ellenőrizzem, hogy az a k.rva cetli látszik-e rendesen, nem esett-e le. 5 másodperc az életemből, ami lássuk be nem sok. Egy kicsi odafigyelés, ami egyébként zsebre megy.

Ő ezt nem tette meg. Ergo olyan volt megint, mint eddig. Meg is mondtam neki, mert természetesen patáliáztam, hiszen azt ígértem, hogy mindig elmondok mindent, amivel bajom van. Mert most is azzal jött, hogy nem volt szerencséje. Faszom, ez nem szerencse kérdése, hanem odafigyelésé. És már megint tolni akarta a felelősséget.

Meg is mondtam neki, hogy nekem ebből, ezekből a felesleges kiadásokból lett ám elegem.

Persze próbált este puncsolni, de a kocsit nem viszi sehová ezentúl. Még olyan időben és helyre sem, ahol nincs fizetős parkolási övezet. Továbbá neki zsíroskenyér van egy hónapig (30 nap múlva ígértek választ). És amiről nem tud: innentől büntető- és jutalom pontok vannak. Egyszóval írom, hogy miért van értelme mellette maradnom, és miért nincs.

A pontrendszer még kidolgozás alatt van, de annyi már bizonyos, hogy előirányzaton (ami a fizetéséből megmaradó összeg és a mellékállás összegéből meghatározott elég nagy szám) túl minden 10 ezer forint bevétel 1 piros jutalompontot, és a családi kassza megrövidítése 5 ezrenként két fekete büntetőpontot ér. Ergo jelenleg az egyenlege 2 fekete pont, mert még az előirányzatot nem teljesítette.

Egy valami viszont ettől függetlenül biztos: ez az eset megerősít az eddig is preferált döntés helyességében.

Kátya

Sziasztok!

Régen tudtam már írni, mert elég ritkán jutok hozzá a géphez mostanában. Sajnos a munkából nem tudok netezni, blogolni, így nem halad a történet.

Ezért megpróbálom most egy kicsit összefoglalni az elmúlt cirka 1 hét történéseit.

A múlt héten érzelmi zsarolásával odáig jutottunk, hogy szombaton megint megkértem arra, hogy menjen el, hagyjon engem meg a gyereket békén. Nem ment el. Belefutottam megint egy nagybeszélgetésbe, de most már én voltam az, aki fölébe kerekedett, és nem fordítva. Elmondtam, hogy amiket a levélben leírtam, azok igazak, és ezekből lett elegem. Egy csomó mindent muszáj volt elismernie.

Megegyeztünk.

Abban, hogy 1 hónap múlva visszatérünk a dologra, de addig is egy csomó mindent meg kell tegyen.

1. Pszichológust keres és feloldja végre a problémáit.

2. Abbahagyja az érzelmi zsarolást.

3. Mellékállást keres.

4. És leteszi az italt.

Hogy miért mentem ebbe bele? Azért, mert ez a gyerek érdeke. Hosszútávon. Az apja nincs jól, az egész probléma abból származik, hogy nem tudja elismerni a hibáit, rosszak a kapcsolatai a családjával és ezen túl meg a bebukott vállalkozó imázst nem tudja elfelejteni. Most akármit is teszek vele (kiteszem vagy a családban tartom) az nem segít. Ha kiteszem, semmi lesz elég gyorsan, hajléktalan meg ilyenek. Ha benne tartom a családban, akkor előbb-utóbb mennie kell, mert ezt elviselni nem lehet. Szóval úgy döntöttem, hogy elindítom egy úton. Az egy hónap elég sokra elég már a terápiából és a mellékállást is be lehet szerezni az alatt. Plusz arra is jó, hogy a saját érzelmeimmel tisztába jöjjek, bár nem hiszem, hogy érzelmileg még kötődnék hozzá, de a kutya nincs elásva, ugye.

Szóval jelen helyzetben ez van, pontosabban ez volt a múlt szombati döntés, amit jónak gondoltam. Egészen tegnapig. Amikor át kellett fogalmaznom ezt az egészet. De erről már egy másik bejegyzésben.

Kátya

Sziasztok!

Végre ide is eljutottam.

Amióta nem írtam, nem sok mi történt, de az a kevés is éppen elég.

Sajnos nem sikerült kitennem. Múlt vasárnap hazajött a munkából, és beszélgetést kezdeményezett mindenáron. Próbáltam kibújni, de nem sikerült. Megmondtam, hogy a döntésem változatlan: azt akarom, hogy menjen. És sajnos kiborultam. Minél többet dumált, minél jobban sarokba szorított, annál inkább. Ennek az lett a vége, hogy amikor már vörösre bőgtem az arcom, akkor már szabadulni akartam a helyzetből, és rámondtam a jólvant a maradására.

Az egész egy kényszerhelyzet volt. Hogy nem a legjobb döntés, az nyilvánvaló. De hogy nem is a legrosszabb, az is biztos. Jelen állapot szerint arra jöttem rá, hogy még nem voltam, vagyok elég erős ahhoz, hogy kitartsak a döntésem mellett, hogy ne borítson ki, hogy ne hasson rám az érzelmi zsarolás. Vasárnap ráborítottam minden sérelmet, minden problémát, amink van (egyedül a függőségét nem), és mindenre ígért mindent, hogy megváltozik, hogy kapjon újabb esélyt meg ilyenek.

Nem kapott új esélyt, félre ne értsétek. Csak nekem kell idő még ahhoz, hogy a saját döntésemben megerősödjek. Eddig dühös voltam, ki akartam mondani mindent, de nem volt rá sem mód, sem alkalom. És úgy éreztem, hogy a döntésem haragból született, az meg nem a legjobb tanácsadó.

És ez volt a helyes választás.

Az utóbbi napokban mindent megtett, hogy a jóférj és a jóapuka szerepet eljátsza. Tudom, ez csak szerepjáték, és addig tart, amíg visszafogadásra nem kerül.

Csakhogy ő nem tudja, hogy nem lesz visszafogadás. Én azóta erősödtem, és minél jobban telt a hét, minél több éjszakát töltött a nappaliban az ülőgarnitúrán, ő annál jobban kiborult. Egyre inkább érzem, hogy fölé tudok kerekedni, és hogy leginkább a fárasztás a jó megoldás. Az érzelmi zsarolása, a lógó orra azért megvisel, de egyre erősebb vagyok. Jól esik látni, hogy egyre bizonytalanabb, egyre jobban meg van viselve.

Tegnap már odáig jutott, hogy mélt írt nekem. Felvállalta azt a kommunikációs formát, amiben vitathatatlanul az enyém az előny. És ki fogom használni. Már a héten írtam neki egy levelet, de az Dropout szerint, aki látta a "munkaverziót" inkább simogatás, mint seggbe rúgás volt. Na most a tegnapi levélkéje úgy bepöccentett (reggel olvastam és még az orrom is vérezni kellett, pedig ahhoz elég magas vérnyomás kell), hogy egy igazán sértegetős választ hoztam össze rá. És szombaton kapja csak meg. Amikor mi nem alszunk itthon. Ő ugyan akarta volna, hogy itthon aludjak, amíg a gyerek a mamánál van, de ezt én nem akarom. Az a célom, hogy elmenjen, hogy ne kelljen tovább játszanom ezt az undorító játékot. És ha ezért most már konfrontálódnom kell, meg 19-re lapot húzni, vállalom. Az egész hét sok erősödést hozott nekem, és remélem elég erős vagyok ahhoz, hogy kibírjam ezt a reményeim szerinti utolsó konfrontálódást.

Tudjátok, vasárnap még el tudott bizonytalanítani. De most már aligha fog sikerülni.

Az elmúlt napok az érzelmi részében is megerősítettek. Most már egyre jobban érzem, hogy már nem érzek iránta semmit. Egyszerűen nem akarok vele egy légtérben lenni. A bizalom, az érzelem meghalt, a kötelességtudat pedig kevés ahhoz, hogy együtt maradjak egy olyan alakkal, aki erkölcsileg, emberileg, lelkileg és anyagilag is ártott nekem.

Szurkoljatok, hogy jól süljön el a hétvége.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

A bejegyzés címe egy kvázi idézet. Reggel sms-t írt nekem. Így hangzik: "anya, te te sokáig akarod még apát büntetni? Nekem már nagyon rossz, hogy hozzád se érhetek, se puszi, se semmi."

Erre varrjatok gombot!

Ez már a pofátlanság újabb csúcsa. Lassan már egy egész Pofátlanság-hegysége van, újabb és újabb megmászható csúcsokkal.

Elemezzük csak ezt a két mondatot!

1. sokáig akarod még - nem érzem magam hibásnak, sőt meg vagyok győződve arról, hogy meg fogsz bocsátani

2. büntetni - nem követtem el semmit, és igazságtalan ez az egész

3. nekem rossz - az rohadtul nem érdekel, hogy neked jó-e vagy jó volt-e ez az egész, amit műveltem

4. hozzád se érhetek, se puszi, se semmi - áll a farkam, b.meg, és már vagy két hónapja nem dugtam, ugorj rá, bébi!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez BETEG. Csupa nagy betűkkel. Azt hiszi, hogy ez az egész történet egy játék, egy játszma, egy tender, amit meg kell nyerni. Sőt, amit meg fog nyerni. Nincsenek kétségei.

Az is biztos, hogy ő magát teljes mértékig felmentette. Ez ugyanaz a reakció, amit az élet minden más területén a felelősség fel nem vállalásával kapcsolatban mutat és mutatott. Eddig azt hittem, hogy ez egy egyszerű jellemhiba, pedig ez nem így van. Nem is jellemhiba, azt hiszem, hanem egy egyszerű pszichológiai gát. NEM TUDJA elismerni a felelősségét, a hibáját, NEM KÉPES BELÁTNI. Egoista, és leginkább, ha nem elsősorban csak magát szereti, és ezért önmagát nem hibáztathatja, mert akkor az egész kis világa összeomlik. Ezért inkább azt a reakciót követi, hogy a felelősséget eltolja, valaki másra és ezt olyan meggyőzően csinálja, hogy saját magát teljesen meggyőzi a tökéletességéről, a hibátlanságáról. Aztán ha ez már megvan, akkor addig ismételi, amíg teljesen el nem hiszi, és amikor már elhitte és úgy érzi, hogy a világgal is elhitette (ahogy gyanítom most is ezeket az agyszüleményeket előadta ám a barátainak is), akkor egyszerűen becsukja az ajtót a problémára.

És onnantól már a következő játszma érdekli. És nyerni akar, mert biztos benne, hogy megnyeri.

Így, ilyen gondolkodással meg is lehet. Legalábbis el tudja hitetni magával, hogy nyerni tud és nyer.

Hogy én ezt már nem kajolom be, az másodrangos kérdés. Nem is foglalkozik vele, hogy esetleg én hogy érzem magam, mekkora csalódást okozott és ilyenek. Fel se merül benne, hogy én nem érzem úgy, ahogy ő. És őszintén - nem is érdekli.

Ez betegség. Szomorú kimondani, de az. Tudom, én leszek a következő főbűnös az életében, de muszáj ezt felvállalnom, különben belebolondulok és rámegyek.

Üdv: Kátya

ui: sms-re nem válaszolok. Viszont az a gyanúm, hogy azért engedte meg magának ezt a szösszenetet, mert a péntek feltétel-szabás nélkül múlt el. Talán nem kellett volna ennyire belátással lennem, másokkal, más gyerekekkel, más szülőkkel. Még mielőtt elment, meg kellett volna mondanom, hogy úgy pakoljon, hogy haza már nem jöhet. 

Sziasztok!

Rég jártam erre, mert nem tudtam nagyon ideülni a géphez. Nagyon nehéz lesz összeszedni a gondolataimat ahhoz, hogy egy épkézláb bejegyzést össze tudjak hozni.

Tegnap írtam egy kommentet, és onnan folytatnám a történetet. Tegnap este eljátszotta a mintaférjet: virágot kaptam, összepakolta a lakást, és érdekes módon még a konyhában is el tudott pakolni maga után. A kenyér felét sem kell kidobnom, mert nem zacskózta vissza és rámolnom sem kellett utána.

Azt hittem, ezek után békén hagy, de nem. Közölte velem, hogy úgy döntött, a nappaliban alszik, amíg vissza nem hívom. No itt megint felment bennem a pumpa, de lenyeltem a békát és egyszerűen csak annyit mondtam neki, hogy jó. Örültem, mert ugye kedden azt mondta, hogy ha akarom nem alszik a hálóban velünk, és én ezt akartam, ő meg ennek ellenére két éjszakát is velünk töltött.

Tegnap tudtam, hogy arra számít, be fogom hívni és az már az enyhülés jele. De rosszul számított. A reggeli beszólása (az 50-50 %-ról) meg a délutáni beszélgetése apámmal (ahol már közel 100 %-ban én voltam a felelős meg hogy én szarom el a pénzt) meggyőzött arról, hogy mindez csak egy nagy színjáték, annak érdekében, hogy a bűne megbocsátassék és tovább játszhassa a kisded játékait. Egész este lógó orral ücsörgött, mert nem az lett, amire számított. És reggel is el volt kenve, de nem is kicsit.

Most elment, és vasárnapig nyugtom lesz tőle. Dolgozik.

Én is el vagyok keseredve. Az érzelmi zsarolás azt hiszem sokkal jobban hat rám, mint gondoltam. Természetesen nem változtatja meg a döntésemet, mert nincs értelme feltételeket szabni. Egyetlen dolog miatt: mert megbánást nem tanúsít. Csak sértettséget és megbántottságot mutat, de még egy nyamvadt "bocs" se hagyta el a száját.

Nem akarom folytatni és nem is fogom. Remélem hétfőn ki bírom rakni és végre normális életet élhetek.

Kátya

Sziasztok!

Alvás nem nagyon megy, ezért leültem bepötyögni, mi volt tegnap. Tárgyalás rendben lezajlott reggel, bár kevesebbet ítélt meg a bíróság végül.

Este meg megvolt a nagy beszélgetés. Mondtam neki, hogy beszélni akarok vele. Elmondtam, hogy márc-ban felfedeztem, hogy társkeresőzik, majd utána jártam a dolgoknak és aztán feltettem a kémprogit és végig tudtam mindent. Ezek után szeretném tudni, hogy hogyan képzeli a kapcsolatunkat.

Leforrázva ült, majd megkérdezte, hogy én hogyan képzelem. Mondtam neki, hogy én úgy képzelem, hogy pár napon belül oldja meg a lakását máshol és menjen el. Az utcára nem teszem, de nekem ez nem megy tovább. Részemről az érzelmek és a vágy elfogytak, és így élni meg nem akarok.

Persze jött azzal, hogy ő szólt előre, meg hogy nekem kellett volna változtatnom. Ezen lovagolt egész este. Aztán a mondandóját azzal zárta, hogy ezt meg kellett volna beszélnünk, meg keressünk kompromisszumokat meg ilyesmik. Mert hogy ő erre rá fog menni egészségileg. Mondtam, hogy így meg én megyek rá, meg hogy mit gondol, miért bújik hozzám a kicsi állandóan? Mert érzi, tudja, hogy anya feszült, hogy baja van. Mert hogy szerinte gondoljam át, hogy a gyereknek az az érdeke, hogy apja is legyen meg ne menjen ebbe tönkre. 

Itt már kiakadtam egy kicsit, de nyeltem egyet és még mindig higgadt hangon mondtam neki, hogy ezen, amit művelt mi a frászt kellett volna megbeszélni.

Nem válaszolt, így elvittem gyereket fürdeni. A fürdőből hallottam, hogy sír. Aztán nem sokkal később újabb beszélgetést provokált (közben én felhívtam a családot, hogy ne aggódjanak). Természetesen azzal kezdte, hogy nem történt semmi meg ilyenek. És hogy beszéljük meg. Mert ő erre rá fog menni egészségileg. És hogy vegyem tudomásul (valahogy így mondta), hogy igazából én vagyok a hibás, mert én nem változtattam, amikor tudván tudtam, hogy neki másra van igénye. Meg hogy nem érti, az elején fantasztikus volt a szex és természetesen jött azzal, hogy a gyerek meglett az én kívánalmaim szerint. Természetesen elmondtam neki, hogy akkor emlékezzen csak vissza az első beszélgetésünkre, hogy én olyan pasit akartam, aki azt is elfogadja, ha nem lehet, és nem a gyereket. És hogy már akkor megmondtam, hogy ha megcsal, akkor vége. Ezt nem tolerálom.

Természetesen jött a további hibáztatás, hogy miért nem mondtam, meg miért nem változtattam. Én, basszátok meg, én! No itt egy kissé elszakadt a cérna, de még higgadt voltam, és elmondtam, hogy épp azért van ez a helyzet most, mert egyikünknek sem elég vagy megfelelő, ami van most, és ezért jobb lesz külön. De hogy gondoljam át, ezért mondtam, hogy én gondolkodhatok még ezen péntekig, de nem hiszem, hogy a döntésem bármiben is változna.

Itt egy újabb szünet következett, majd gyerek aludni ment. És jött, hogy beszéljünk még egyszer. És akkor rákezdett, hogy de változtassunk a szexben, hogy mindkettőnknek jó legyen. Mondtam, hogy nem sok reményt látok erre, mert nálam ezek a dolgok akkor kezdtek el kihűlni, amikor először elkezdett fenyegetőzni. Amikor először a pofámba vágta, hogy a gyerek tart minket össze, és hogy én kevés vagyok, mint mackósajtban a brummogás. Elmondtam, hogy itt nem csak a szexről van szó, ott a mosakodás, ami alap lenne, ott vannak a kéréseim, amit már ezerszer elrágtam és hogy ő ezeken mennyire könnyedén átlendült. Rájöttem, hogy szelektív a memóriája, csak arra emlékszik, ami neki megfelel. Mondtam neki, hogy ezerszer szóltam, hogy nem dugni akarok, hanem szeretkezni, hogy tisztaságra vágyom, hogy normális életre. És hogy én felvállaltam őt az anyagi szarjaival együtt, de azt ne várja tőlem, hogy egyedül eltartsam a családot és még a kis liezonjait is finanszírozzam. Mondtam, hogy én úgy látom, hogy egyáltalán nem gondolkodik családban. Példákat is hoztam a pénzszórásra. Felhoztam a panziót is, hogy mégis mit gondolt, kinek a szájából vette ki azt a pénzt? Meg a bortúráját meg ezeket a dolgokat. Meg a bortrezorját, amit meg se kérdezett, hogy akarom-e. Hogy soha semmit nem beszél meg velem, ha meg én megbeszélést kezdeményezek, akkor ő rögtön nekem támad. Mire jött azzal, hogy ez nem igaz. Mire replikáztam a közelmúltban lezajlott anyagiak tárgykörét illető beszélgetésünk felemlegetésével, amikor is helyből lehordott meg rajtam kért számon dolgokat. Holott én eddig egyetlen kummintó szóval sem vágtam a fejéhez még a bortúráját sem, holott amiatt éheztünk egy fél hónapig, plusz még szekált is, hogy mire költöttem el a kajajegyet. Ment még egy darabig a vádaskodása, de már nem érdekelt. Egyszer úgy döntöttem, elég volt, és elvonultam a fürdőszobába.

Utána ő leült netezni, gondolom törölgette magát, meg C-nek írt, hogy vége. Azért volt erre szükség, mert a mai napját tegnap lejelentette neki, hogy találkozzanak. És ezek után van pofája tőlem kompromisszumot kérni? Azok után, hogy egész nap szexoldalakat bámult ocsmány tartalmakkal? És hát természetesen meg is mutatta a jelleme mélységeit. Leült, és nem tudott belépni a méljeibe. És rögtön nekem támadt, hogy megváltoztattam a jelszavát. Mondtam, lóf.szt, én nem változtattam semmit, minek változtattam volna meg? Végül felajánlottam, hogy a kémben megnézem az utolsó jelszavát. Erre mi van? A capslock volt benyomva. De rögtön engem támadott. Nem is mondtam rá semmit, mert nem is volt értelme.

Azt hittem, vége az estének. Hát nem. Mert ő mégis úgy döntött, hogy mellettünk alszik. Meglökdösött, hogy egyébként ő tudta, hogy figyelem és van egy tanúja is rá. Gyerekek, no itt felment a pumpa, de úgy, hogy aludni alig bírtam. Persze nem estem ki a szerepemből, megrántottam a vállam és annyit mondtam, na és? Hallottam, utána pár perccel, hogy elpityeredett. Gondolom rájött, hogy a blöffje nem jött be. Ennek ellenére itt hagyott nekem egy telószámot reggel, hogy hívjam fel, mert ő a tanúja.

Egyszóval megint megpróbál hülyének nézni és előrefelé menekülni. Gondolom lezsírozta valamelyik haverral, gondolom azzal, akivel ma együtt nézegették a szexoldalakat, hogy mondja azt, hogy tudott róla. Szerintem csak blöff lehet. Ezért nem is fogom felhívni ezt a számot. Azt hiszi, hogy egy tanú meggyőz engem bármiről. A tettei tök ellenkezőt igazolnak. Ha tudta, hogy figyelem, akkor miért írogatott még délután is úgy, mintha mi sem történt volna. Egyszóval blöff az egész és azt hiszi, majd ezzel meggyőz. Egy dolgot ért el vele, még jobban azt akarom, hogy menjen.

Péntekig fenntartom az életközösséget, "gondolkodom" ugye, de utána vége, kirakom. Már bánom, hogy nem jelentettem ki. Ja és természetesen ma fel fogom szólítani arra, hogy tartsa be a megállapodást, mármint hogy a nappaliban alszik.

Tudom, elb.sztam. Tudom, hogy nem kellett volna teret hagyjak az érzelmi zsarolásnak. És tudom, hogy még lesz jó pár hasonló szintű beszélgetésünk. De ha akarja, lelke rajta. Én elmondok mindent, ami az elmúlt 3 évben b.szta a csőrömet. Merthogy ő 3 éve szenved mellettem, meglett a gyerek és nem változott semmi. És hogy érthető, hogy ezt tette. Ja érthető, de az nem jelenti azt, hogy meg is lehet bocsátani.

Hát kb. ennyi van. Most még olvasgatok egy kicsit, mindjárt reggel van, vár a munka. Emésszétek!

Csók: Kátya

Sziasztok!

Két nap az élet, ahogy mondani szoktam. A tegnap estét sikerrel átvészeltem. Igaz hazajövetele után újra felvette az őstróger jelmezt, mint szokta. Először is közölte velem, hogy nem fog fürdeni, majd ma, hisz úgyis itthon van. Aztán jött a pizsifelső, fecskegatya összeállítás. Ebben flangált, miközben többször hozzám bújt, ahogy a múltkor és közölte, hogy úgy berakná. Meg a gyereknek is mondta, hogy aludj el gyorsan, mert a szüleid két nap múlva elválnak, és "szexölniük" kéne előtte. Nekem már ez is sok volt, és azt hittem, túllőni a célon e tárgyban nem lehet. De lehet.

Nem sokkal később feküdtem az ülőgarnitúrán. Akkor már nagyon fájt a fejem. Erre mi van? Odaállt elém, és lerántotta a gatyáját. Eléggé megdöbbentem, mert a gyerek ott játszott a közelemben. És ezt látja? Elég döbbent és utálkozó képet vághattam, mert rögvest besértődött és farkafelvágva elment netezni. És közölte, hogy most haragszik.

Baszki én nem haragudhatok? Ez kell a gyerek egészséges szellemi fejlődéséhez? Hogy azt látja, hogy az apja a f.szát mutogatja? Ez noooooooooooormális?????????? És hol van ennek a vége????? Pár év múlva majd előtte maszturbál?????? Vagy mi?

Teljesen ki vagyok akadva. Egész éjjel rémálmok gyötörtek.

Még a ma estét kell kibírnom. Próbálom úgy csinálni, hogy a kicsike az ilyen "élményektől" megmeneküljön. Legalább utolsó este.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

A kocka el van vetve. :( Sajnos.

Tegnap próbálkozott volna, de nem volt túl sikeres. A pénteki távolmaradásomat is felhánytorgatta nekem, hogy igazán hazamehettem volna, hogy "szexöljünk". Ez már nekem is sok!

A tárgyalás mindjárt itt van. És nemcsak a nagy feladat van előttem, hanem a nagy beszélgetés is. Ugyanis én a bíróság után kedden visszazúzok a melóba, ő viszont szabadnapos. Ezért kitalálta, hogy egy haverral bográcsban főznek egész nap. Annak meg az lesz a vége, hogy estére ittas lesz, méghozzá nem is kicsit. Le fog csúszni egy nagyobb adag bor, sör, pálinka. Ebben vagy a fordított sorrendben. És próbálkozni fog nálam este, és mivel benne lesz a svung, veszekedni is, hogy miért nem akarok vele cekcuális kapcsolatot létesíteni. Egyszóval úgy tűnik, hogy addig tart a "játék" és nem tovább.

Jobb is lesz, ha már vége lesz. Elegem van ebből az egész helyzetből. Nem megy. Egyedül akarok lenni a gyerekemmel. Nyugodtan akarok felkelni és nyugodtan akarok lefeküdni. Tegnap is full bunkó volt. Pedig kellett volna egy kis segítség és meg is ígérte a telefonban. Az történt, hogy a sok stressz megtette a hatását és egész nap fájt a fejem. A gyógyszer, a pihenés nem segített. Ezért felhívtam, hogy mikor végez, mert ha hazajön, lefeküdnék, ő meg babázzon. Meg is ígérte. De szerintetek segített egyáltalán a gyerek körül? A lófüttyöt, melegíttetett magának vacsorát, aztán elvonult aludni, merthogy ő fáradt. Eszébe se jutott, hogy mit ígért 1 órával korábban. Bezzeg a "szexöljünk" az pörgött az agyában.

Nos őt ennyire érdekli a csóri gyerek meg én.

Ezek után nem sok miről van még társalogni, max a fogaimat van értelme összeszorítani még két napig.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Baj van, elég komoly baj.

Nem hiszem, hogy menni fog az elkövetkező pár nap. "A" terv dugába dőlni látszik, így sürgősen szükségem van egy "B" tervre.

A helyzet a következő. Ugye ott maradt abba a történet, hogy tegnap hazakullogott lógó orral, kielégítetlenül. Majd újra elment itthonról. Közben megeresztett C-nek egy levélkét, amelyben elszomorkodott azon, hogy egy órát várt rá hiába. Megszántam, bár az utolsó mondata kiverte a biztosítékot (mert felemlegette, hogy a panziót is ki kellett fizesse). Már itt észnél kellett volna legyek, de nem sikerült. Válaszoltam neki, elnézést kértem (rokon beteg lett, el kellett utazni) és felajánlottam, hogy a felét fizetem a költségnek. Pocsékul éreztem magam, dögnek, szemét alaknak és a többi, hogy megbántottam, plusz az is bántott, hogy a családi költségvetést megrövidítettem a "tréfával". Azt hittem, ennyi lesz, sértődötten elkullog csendben.

De nem. Ő nem hagyja magát ennyiben. Amikor újra hazaért, megint irányult rögtön a gép felé és nyomta a következő levélkét. Rögtön rárepült arra, hogy C felajánlotta a pénz felét, azonnal nyomta az összeget, és hogy "majd elszámolunk". Nem tudom, én hülye, miben reménykedtem: esetleg egy lovagias gesztusban, hogy ugyan, hagyd már vagy ilyesmik. Ez olyan trógerság, nemde? Meg ugye lökte is a következő ajánlatot, vasárnapra.

De mivel füstbe ment a terve, ennek az lett a vége, hogy gépezés után átöltözött (fürdés megint nuku, minek az?) és felvette a tróger-modult: pizsamafelső + klotgatya. Lehevert az ülőre, tévé bekapcs és mintegy mellékesen odavágta nekem, hogy "anya, mikor szexelünk?" Háááááát, rögtön elkezdtem fulldokolni, mert ez már nekem is erős volt. Basszus egész nap készülődött, hogy egy másik p.ncit megdug és ha már nem jött össze, akkor én jövök sorba? Maripán szavai jutottak eszembe, hogy az a baj, hogy meg tudom magyarázni. Ez valahogy úgy jött nekem le, hogy mintha én lennék a hibás, mert már a magyarázatot is kimódoltam. Szíven ütött még a gondolat is.

És itt nem volt elég. Az estét megúsztam, de ma reggel megint rámkattant. Simogatott, ölelgetett, még a bugyimba is benyúlt. Mindezt a gyerek előtt. Ja meg egész délelőtt itthon volt, így kb. 5 percenként az ágyékát dörgölgette a fenekemhez. És természetesen kitalálta, hogy ma én mégse aludjak a mamáéknál, hanem jöjjek haza, hogy megdöngethessen.

Gyerekek, itt előre lehet már csak menekülni. Ez az egész egy beteges függőség, semmi más. Nem én vagyok a lényeg, nem a család, nem az összetartás, hanem a dugás. Semmi értelme tovább folytatni. Még anyagi indokból sincs értelme, mert erre rámegyek. Este óta folyton az a régi kapcsolatom jár a fejemben, előjöttek a régi érzések, a sötétben zuhanyozás, a saját testem iránti undor. Ha azt akarom, hogy a gyerekemnek normális anyja maradhassak, akkor félre kell tennem az érdekeket és lépnem kell!

Ezért aztán miután elment, kinyomtattam az utóbbi egy hétben született leveleit, meg a cikket a függőségről.

Ha nagyon erősködik, hogy itthon aludjak, akkor ma este, a dolgom után sor kerül a nagybeszélgetésre. Ez a "B" terv.

Amit mutymuty javasolt, mármint hogy időt kérjek, nos az nem fog menni. Az egész reggeli viselkedése erre cáfolt rá. Miután látta, hogy húzódozom, felháborodva kvázi ordított velem (ráadásul nyilvános helyen, hallották vagy hárman), hogy mi a f.sz bajom van és mondjam már el, mert neki ebből elege van. A másik, hogy mire hazaér, már erősen ittas lesz. Fél 11-re ér be a busszal, de csak 1,5 óra múlva tud eljönni, így menni fog a kútra a többi marhával. És be fog rugni, mire hazaér. Tehát semmi esély arra, hogy a "B" terv beváljon. Ebből veszekedés lesz, ha nem ma, akkor holnap, de akkor a gyerek előtt fog minden zajlani. Szóval akkor már inkább ma, ha ketten vagyunk.

Még tanácsot kérek apámtól és titeket is meghallgatlak, de azt hiszem, nincs választásom.

Kátya

Sziasztok!

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Ma reggel találtam egy cikket a neten, amiben elég konkrétan megfogalmazzák a férjem problémáját. Fura, hogy pont ebben a helyzetben akadtam rá. Átolvastam és csak hüledeztem az egészen, hogy jééééééé meg téééééényleg....

Itt a linkje, akit érdekel, fussa át.

http://velvet.hu/trend/2009/05/06/szexfuggoseg_kezelese/

Kb. mintha róla szólna. Mind a fizikai, mind az érzelmi sérelem megvan az "előtörténetében" és mindkettő ugyanakkor történt, ugyanabban az érzékeny fiatalkorban. A saját családtagjai részéről.

De mindez maximum csak ok, de nem mentség arra, amit épp elkövet ellenem. Ma van a nagy randi C-vel, aki persze nem megy el, de ezt még ő ugye nem tudja. Teljesen rá van már kattanva a dologra. És képzeljétek, volt pofája velem kiválasztatni a ruháját a szekrényéből! Felváltva fojtogatott a nevetés és a hányinger. Most elment, és csak este jön, mert más dolga is van.

Számomra egyértelműen beteg. Ahogy a cikkben le van írva. Mindig újabb és újabb követelésekkel (tippekkel) áll elő, ez megvan. Az elején még a család és a gyerek kellett, de amióta megszületett, minden egyes együttlétünk alkalmával biztosított arról, hogy én milyen "kevés" vagyok neki. És mindig jöttek az új és új vádak: ezt vagy azt miért nem csinálom meg neki és ehhez a fenyegetőzés, ha nem csinálom, akkor elhagy minket. És ezek mindig egymásra épültek és mindig egy újabb követelés került elő. Hol a folyamat vége? Azt hiszem, ahol megállítom.

Uralkodni vágyik, ez is megvan. És a kényszeres masztizás is kőkeményen megvan, mert ez sem új keletű dolog.

Lehetséges, hogy ki fogom neki nyomtatni ezt a cikket, és az alkalmas pillanatban az orra alá dugom.

Most ezerrel várja C-t. Nekem itthon már két napja nem fürdött, nem borotválkozott, nem mosott fogat 3 napja, egyszóval úgy viselkedett, mint egy ősember a barlangban. Indulás előtt minden megvolt, még a fogmosás is kétszer, mivel vettem minőségi fogkrémet a "kényes" fogára. Anyukája drágalátosát....! De a legdurvább tényleg a ruhakiválasztás volt. Na mindegy, kíváncsi vagyok, mennyire fog lógni az orra. De ha lóg is, holnap majd megvígasztalja magát: csinált magának egy szabad estét. Nekem este dolgom van. Mondtam, hogy vigyázni kéne a saját gyerekére. Erre jött az így nem tetszik, úgy nem tetszik, amíg meg nem untam és nem szereztem bébiszittyót (anyámat) arra a pár órára. Erre mi van? Elkezdett mószerolni, hogy minek jövök már késő este haza a gyerekkel, miért nem alszunk ott és a többi. Hagytam magam, miközben befelé röhögtem. Annyira átlátszó. És bejött: ma már az orrom előtt szervezte le holnapra a haverokkal a bulit. Azt hitte, hogy nem veszem észre a célzott kérdéseket, mármint hogy ki mikor dolgozik. Máskor rohadtul nem érdekelte, hogy x vagy y milyen beosztásban van. Most igen. Na tessék: erre is jut, meg panzióra is, meg szexshopos gumira a f.cunkra. Na brávó!

Kedd reggel. Kibírom. Ha kell a szöges ágyon is.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Tegnap nem történt semmi különös. Csak egy kis nézeteltérésünk volt a lódenkabátossal. Kitalálta, hogy elpasszolja a kocsiját, mert hogy totál veszteséges ez a cégautósdi. Amikor kb. 3 hete mondtam neki, hogy 7-8 ezret hoz csak havonta, akkor persze veszekedett velem. Meg is kérdeztem tőle, hogy emlékszik-e, milyen hangon és milyen hangosan kiabált velem, amikor én mertem ezt kimondani pár hete? Persze csak hümmögött, meg hárított, meg hogy ez más, mert a bérbevevőnek most ezt ő mondta, és nem én mondtam neki. De azt véletlenül sem ismerte volna be, hogy igazam volt.

Ja, ami marad a kocsiból (szerintem akinek el akarja adni, ha csak két csöpp esze van, nem veszi meg...), abból a lakást akarja rendbe tenni. No én ezt már nem várom meg.

Természetesen nyomja tovább az akcióvásárlósdit. Ezt áthidaltam annyival, hogy letagadtam, hogy megjött a fizum. Péntekre se fog ideérni. Ki kell húznom a dolgot a hétvégéig, hétfőig, mert tudom, hogy miért sakkozta ki ezt, és azt is tudom, hogy már leszervezett egy nagy főzőcskét pár haverral, amire velem akarja megvetetni a marhahúst meg a sört. Köszi, ezt nekem nem.

Ezen felül a lódenkabát este csukva maradt. Ezerrel várta, hogy C írjon mélt, de tegnap nem írt. Majd ma. Azt találtam ki, hogy C-vel ledumálok egy randit holnapra, aztán küldök neki sms-t, hogy mégse áll a buli. C valamelyik rokona beteg lesz és el kell utazzon. Jó ötlet? Végül is egy hetet kell kibírnom, vagy talán már annyit sem. És jobb, ha addig a talit el tudom tolni valami indokkal. Mert már nagyon találkozni akar, ugye a kígyó már nem bír magával. Szerintem most reggel is azt várta, hogy legyen mél, mert mire hazaértem a bevásárlásból, addigra a gyerek összepisilte magát, és át sem öltöztette. Ergo nem foglalkozott vele. :(

Okmányiroda kimarad. Dropoutnak a keresetet is beszkennelem és átküldöm, hogy azt is fussa át. Köszi, hogy a többi papírba is belenéztél.

Hát így vagyunk most. Még meg kell oldanom az sms küldős problémát. Most az ingyenes sms küldő netes izéknek próbálok utána nézni, ha sikerül, mert onnan jó lenne küldeni. A saját telóm sajna elküldi a számot az sms-hez, ha el is van rejtve a szám, így az nem jó. B lehetőség, hogy van még egy kártyám otthon, bár az szerintem már nem aktív. Költeni nem akarok rá. Legfeljebb egyáltalán nem jelentkezik C, csak megszívatja.

Üdv: Kátya

Sziasztok!

Ma reggel erről írok. Úgy vélem, hogy a férjem nem csak egyszerűen nimfomán, hanem azt továbbfejlesztve, mintegy betegesen mutatja. Bár maga a nimfománia is egyfajta betegség. Inkább úgy mondanám, hogy Lódenkabát 2.0.

A hétvégére ugye C elutazott. Így nincs kontakt csütörtök óta. És képzeljétek, nem csak péntek este próbálkozott, hanem tegnapelőtt (vasárnap este) is. Szombaton elaludtam, azért nem, de megoldotta magának, ugye. Megint nem zavarta, hogy ott vagyunk a közelében, ugyanazon az ágyon.

Na szóval vasárnap este már nagyon rám volt kattanva. Vagy inkább lyukfüggősége előbújt. Azért mondom ezt, mert bár rám nézve elég durva egy megfogalmazás és elég megalázó, de ez az igazság. Ahogy olvasgatom az újabb és újabb köröket a C-vel való levelezéséről, egyszeriben úgy látom, hogy arra a nőre sem figyel, akitől többet akar kapni, mint tőlem. Ő nem másik nőt akar, ő másik lyukat akar. Ráadásul IS, nem cserébe.

A vasárnapi történet is ezért volt. Nincs meg a napi betevő szexuális élmény, virtuálisan, ígéret szinten sincs, ezért én kellettem volna. Kóbor numerára, mert nem vagyok már több, azt hiszem. Így történt: este lefeküdtünk aludni. Gyerek a betegség miatt nagyon lassan aludt el, de kivártam. Aztán elmentem a wc-re. Amíg kinn voltam, hallom, hogy ő mégse aludt el, hanem épp a kicsit rakja át a kiságyába. Mondom áááááá! A mocsok szemétje, kivárta, kibekkelte. Máskor 1 perc alatt elalszik. Most meg felvette a lódenkabátját és lesett rám a bokorból, mint egy kéjenc. Tudtam mi következik, ezért húztam az időt a budin. Amúgy is fájt a hasam, mert már napok óta szorulásom volt (valszeg a stressz miatt), így már este meg kellett egyek egy csomó mazsolát. És mondtam is neki, hogy bajom van. Na szóval visszamentem az ágyba, rögtön fordult oda, ahogy szokott, ha akar valamit. Tudtam mit akar. Rátette a kezem a hasamra. Mire ellöktem a kezét, és mondtam, hogy szóltam, fáj a hasam. Erre elfordult aludni. Valamikor hajnalban meg arra a bizonyos "ringatózásra" ébredtem. Megint kiverte magának.

Hát ennyi történt. Ez az egész annyira megrázott és felháborított, tudván, hogy én se vagyok neki több, mint C, csak én még ráadásul a szállásadója, az eltartója vagyok. Ezért aztán C tegnap megszökött a pasijától netezni. És láss csodát! Egyetlen pár soros levélke elég volt ahhoz, hogy tegnap este már ne kelljek. Most épp a "panzióba menjünk" van műsoron. Hányok. Én meg akcióvásároljak, míg ő ott hagy egy rakat pénzt egy panzióban egy kóbor numeráért? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Feltettem a kémprogit is a gépre. Tesztelnem kell, mert egy másik gépre is fel kell tegyem, így a tesztidőszakot kihasználom. Tudni akarom, hogy másnak is ír-e, vagy most csak C érdekli, már amennyire ezt a perverzitást érdeklődésnek lehet nevezni.

Egyebekben 1 hét. Ki kell bírnom.

Üdv: Kátya. 

Ezen gondolkodom. A helyzet az, hogy a helyzet tűrhetetlen. (De szép mondat lett!) Tegnap este is rámrepült. Elég durván utasítottam el. És jól esett, bár lehet, nem kellett volna. De már azt se bírom elviselni, hogy egy légtérben legyek vele. A szombati viselkedése, és a szombat esti C-nek írt levelei győztek meg erről. Büszkélkedett egész nap, a csajnak ugyanúgy, mint nekem, meg a világnak. És ami a legdurvább, küldött fotókat C-nek: olyat, amiken a gyerekkel van. Hányok!!!!!!!!!!!!!

Gyűlölöm, mert semmi oka arra, hogy büszke legyen.

Szóval felsejlett bennem egy ötlet: a bíróságon úgyis minden kígyót-békát kell rá mondanom. Mi lenne, ha már pénteken elindítanám a kijelentést és a bíróságon vágnám a szeme közé? Hiszen ott befér a színjátékba.

Annyi viszont biztos, hogy azt akarom, hogy szerepeljen a bírósági határozatban, a vallomásomban, hogy e hónap végéig oldja meg a lakáshelyzetét másképp.

Szerintetek megtegyem? Engem most nagyon visz a fejem előre.

Kátya

Sziasztok!

Akcióvásárlunk!

Tegnap ezt a nagy ötletet nyögte be este. Érdekes beszélgetés volt. Azt mondja, hogy ha majd lesz pénzünk.... itt felszaladt a szemöldököm .... mire pontosított, ha bejön a fizetés .... itt megint felszaladt a szemöldököm, mert gyanítottam, hogy itt az én fizumról esik szó épp .... amire hozzátett nyögve egy -ek ragot .... akkor menjünk el egy-két nagyáruházba és vegyünk akciós dolgokat. Mint régen, amikor minden hónapban rendeztünk egy nagy bevásárlást és az milyen fasza volt.

Mire én reflexből válaszoltam, hogy én most is akcióvásárló vagyok, ergo nem értem, miféle nagy változásról beszél.

Felsejlett bennem a régmúlt, amikor valóban így volt. Hogy is volt? Amíg terhes voltam meg tgyásos, addig elég jó pénzt kaptam És akkor a fizumat eltosztuk hó elején a bevásárlásra, a számlákra meg a hitelre. Utána nekem nem maradt pénzem egész hónapra, de otthon tényleg volt minden: minden napra jutott húsos kaja, leveske, nyasika. Akkor se jártam fodrászhoz, akkor se vettem magamnak még egy púderpamacsot sem.

Neki csak akkor kellett elmenni dolgozni, és hozzátenni magát a dolgokhoz, amikor elkezdődött a gyed, és az már csak a lakáshitelre volt elég. Tény, kb. 4-5 hónapig odatette magát, mert kamionozott és onnan azért rendesen hozott haza pénzt, de az se volt kacsalábon forgó palotás időszak és utálta is az egészet: gyakorlatilag akkor is ott hagyta volna, ha más nem adódik. Amikor meg más adódott, lassan egy éve, akkor elkezdődött a koplalás, a csekk-sakk és az akcióvásárlás. Ha időnként apámék nem segítenek be, nem tudom, hogy húztuk volna ki idáig. Szóval nem értem miről beszél.

Egyszóval akciót hirdetek. Igénytelen, csóringer hapsi, aki magát szexshopos mérettel hirdeti olcsón eladó. Ára mint képességei, leginkább a Plus-ba valók. Érdeklődni itt. :D:D:D:D

Kátya