Sziasztok!
Régen tudtam már írni, mert elég ritkán jutok hozzá a géphez mostanában. Sajnos a munkából nem tudok netezni, blogolni, így nem halad a történet.
Ezért megpróbálom most egy kicsit összefoglalni az elmúlt cirka 1 hét történéseit.
A múlt héten érzelmi zsarolásával odáig jutottunk, hogy szombaton megint megkértem arra, hogy menjen el, hagyjon engem meg a gyereket békén. Nem ment el. Belefutottam megint egy nagybeszélgetésbe, de most már én voltam az, aki fölébe kerekedett, és nem fordítva. Elmondtam, hogy amiket a levélben leírtam, azok igazak, és ezekből lett elegem. Egy csomó mindent muszáj volt elismernie.
Megegyeztünk.
Abban, hogy 1 hónap múlva visszatérünk a dologra, de addig is egy csomó mindent meg kell tegyen.
1. Pszichológust keres és feloldja végre a problémáit.
2. Abbahagyja az érzelmi zsarolást.
3. Mellékállást keres.
4. És leteszi az italt.
Hogy miért mentem ebbe bele? Azért, mert ez a gyerek érdeke. Hosszútávon. Az apja nincs jól, az egész probléma abból származik, hogy nem tudja elismerni a hibáit, rosszak a kapcsolatai a családjával és ezen túl meg a bebukott vállalkozó imázst nem tudja elfelejteni. Most akármit is teszek vele (kiteszem vagy a családban tartom) az nem segít. Ha kiteszem, semmi lesz elég gyorsan, hajléktalan meg ilyenek. Ha benne tartom a családban, akkor előbb-utóbb mennie kell, mert ezt elviselni nem lehet. Szóval úgy döntöttem, hogy elindítom egy úton. Az egy hónap elég sokra elég már a terápiából és a mellékállást is be lehet szerezni az alatt. Plusz arra is jó, hogy a saját érzelmeimmel tisztába jöjjek, bár nem hiszem, hogy érzelmileg még kötődnék hozzá, de a kutya nincs elásva, ugye.
Szóval jelen helyzetben ez van, pontosabban ez volt a múlt szombati döntés, amit jónak gondoltam. Egészen tegnapig. Amikor át kellett fogalmaznom ezt az egészet. De erről már egy másik bejegyzésben.
Kátya
