Sziasztok!

Alvás nem nagyon megy, ezért leültem bepötyögni, mi volt tegnap. Tárgyalás rendben lezajlott reggel, bár kevesebbet ítélt meg a bíróság végül.

Este meg megvolt a nagy beszélgetés. Mondtam neki, hogy beszélni akarok vele. Elmondtam, hogy márc-ban felfedeztem, hogy társkeresőzik, majd utána jártam a dolgoknak és aztán feltettem a kémprogit és végig tudtam mindent. Ezek után szeretném tudni, hogy hogyan képzeli a kapcsolatunkat.

Leforrázva ült, majd megkérdezte, hogy én hogyan képzelem. Mondtam neki, hogy én úgy képzelem, hogy pár napon belül oldja meg a lakását máshol és menjen el. Az utcára nem teszem, de nekem ez nem megy tovább. Részemről az érzelmek és a vágy elfogytak, és így élni meg nem akarok.

Persze jött azzal, hogy ő szólt előre, meg hogy nekem kellett volna változtatnom. Ezen lovagolt egész este. Aztán a mondandóját azzal zárta, hogy ezt meg kellett volna beszélnünk, meg keressünk kompromisszumokat meg ilyesmik. Mert hogy ő erre rá fog menni egészségileg. Mondtam, hogy így meg én megyek rá, meg hogy mit gondol, miért bújik hozzám a kicsi állandóan? Mert érzi, tudja, hogy anya feszült, hogy baja van. Mert hogy szerinte gondoljam át, hogy a gyereknek az az érdeke, hogy apja is legyen meg ne menjen ebbe tönkre. 

Itt már kiakadtam egy kicsit, de nyeltem egyet és még mindig higgadt hangon mondtam neki, hogy ezen, amit művelt mi a frászt kellett volna megbeszélni.

Nem válaszolt, így elvittem gyereket fürdeni. A fürdőből hallottam, hogy sír. Aztán nem sokkal később újabb beszélgetést provokált (közben én felhívtam a családot, hogy ne aggódjanak). Természetesen azzal kezdte, hogy nem történt semmi meg ilyenek. És hogy beszéljük meg. Mert ő erre rá fog menni egészségileg. És hogy vegyem tudomásul (valahogy így mondta), hogy igazából én vagyok a hibás, mert én nem változtattam, amikor tudván tudtam, hogy neki másra van igénye. Meg hogy nem érti, az elején fantasztikus volt a szex és természetesen jött azzal, hogy a gyerek meglett az én kívánalmaim szerint. Természetesen elmondtam neki, hogy akkor emlékezzen csak vissza az első beszélgetésünkre, hogy én olyan pasit akartam, aki azt is elfogadja, ha nem lehet, és nem a gyereket. És hogy már akkor megmondtam, hogy ha megcsal, akkor vége. Ezt nem tolerálom.

Természetesen jött a további hibáztatás, hogy miért nem mondtam, meg miért nem változtattam. Én, basszátok meg, én! No itt egy kissé elszakadt a cérna, de még higgadt voltam, és elmondtam, hogy épp azért van ez a helyzet most, mert egyikünknek sem elég vagy megfelelő, ami van most, és ezért jobb lesz külön. De hogy gondoljam át, ezért mondtam, hogy én gondolkodhatok még ezen péntekig, de nem hiszem, hogy a döntésem bármiben is változna.

Itt egy újabb szünet következett, majd gyerek aludni ment. És jött, hogy beszéljünk még egyszer. És akkor rákezdett, hogy de változtassunk a szexben, hogy mindkettőnknek jó legyen. Mondtam, hogy nem sok reményt látok erre, mert nálam ezek a dolgok akkor kezdtek el kihűlni, amikor először elkezdett fenyegetőzni. Amikor először a pofámba vágta, hogy a gyerek tart minket össze, és hogy én kevés vagyok, mint mackósajtban a brummogás. Elmondtam, hogy itt nem csak a szexről van szó, ott a mosakodás, ami alap lenne, ott vannak a kéréseim, amit már ezerszer elrágtam és hogy ő ezeken mennyire könnyedén átlendült. Rájöttem, hogy szelektív a memóriája, csak arra emlékszik, ami neki megfelel. Mondtam neki, hogy ezerszer szóltam, hogy nem dugni akarok, hanem szeretkezni, hogy tisztaságra vágyom, hogy normális életre. És hogy én felvállaltam őt az anyagi szarjaival együtt, de azt ne várja tőlem, hogy egyedül eltartsam a családot és még a kis liezonjait is finanszírozzam. Mondtam, hogy én úgy látom, hogy egyáltalán nem gondolkodik családban. Példákat is hoztam a pénzszórásra. Felhoztam a panziót is, hogy mégis mit gondolt, kinek a szájából vette ki azt a pénzt? Meg a bortúráját meg ezeket a dolgokat. Meg a bortrezorját, amit meg se kérdezett, hogy akarom-e. Hogy soha semmit nem beszél meg velem, ha meg én megbeszélést kezdeményezek, akkor ő rögtön nekem támad. Mire jött azzal, hogy ez nem igaz. Mire replikáztam a közelmúltban lezajlott anyagiak tárgykörét illető beszélgetésünk felemlegetésével, amikor is helyből lehordott meg rajtam kért számon dolgokat. Holott én eddig egyetlen kummintó szóval sem vágtam a fejéhez még a bortúráját sem, holott amiatt éheztünk egy fél hónapig, plusz még szekált is, hogy mire költöttem el a kajajegyet. Ment még egy darabig a vádaskodása, de már nem érdekelt. Egyszer úgy döntöttem, elég volt, és elvonultam a fürdőszobába.

Utána ő leült netezni, gondolom törölgette magát, meg C-nek írt, hogy vége. Azért volt erre szükség, mert a mai napját tegnap lejelentette neki, hogy találkozzanak. És ezek után van pofája tőlem kompromisszumot kérni? Azok után, hogy egész nap szexoldalakat bámult ocsmány tartalmakkal? És hát természetesen meg is mutatta a jelleme mélységeit. Leült, és nem tudott belépni a méljeibe. És rögtön nekem támadt, hogy megváltoztattam a jelszavát. Mondtam, lóf.szt, én nem változtattam semmit, minek változtattam volna meg? Végül felajánlottam, hogy a kémben megnézem az utolsó jelszavát. Erre mi van? A capslock volt benyomva. De rögtön engem támadott. Nem is mondtam rá semmit, mert nem is volt értelme.

Azt hittem, vége az estének. Hát nem. Mert ő mégis úgy döntött, hogy mellettünk alszik. Meglökdösött, hogy egyébként ő tudta, hogy figyelem és van egy tanúja is rá. Gyerekek, no itt felment a pumpa, de úgy, hogy aludni alig bírtam. Persze nem estem ki a szerepemből, megrántottam a vállam és annyit mondtam, na és? Hallottam, utána pár perccel, hogy elpityeredett. Gondolom rájött, hogy a blöffje nem jött be. Ennek ellenére itt hagyott nekem egy telószámot reggel, hogy hívjam fel, mert ő a tanúja.

Egyszóval megint megpróbál hülyének nézni és előrefelé menekülni. Gondolom lezsírozta valamelyik haverral, gondolom azzal, akivel ma együtt nézegették a szexoldalakat, hogy mondja azt, hogy tudott róla. Szerintem csak blöff lehet. Ezért nem is fogom felhívni ezt a számot. Azt hiszi, hogy egy tanú meggyőz engem bármiről. A tettei tök ellenkezőt igazolnak. Ha tudta, hogy figyelem, akkor miért írogatott még délután is úgy, mintha mi sem történt volna. Egyszóval blöff az egész és azt hiszi, majd ezzel meggyőz. Egy dolgot ért el vele, még jobban azt akarom, hogy menjen.

Péntekig fenntartom az életközösséget, "gondolkodom" ugye, de utána vége, kirakom. Már bánom, hogy nem jelentettem ki. Ja és természetesen ma fel fogom szólítani arra, hogy tartsa be a megállapodást, mármint hogy a nappaliban alszik.

Tudom, elb.sztam. Tudom, hogy nem kellett volna teret hagyjak az érzelmi zsarolásnak. És tudom, hogy még lesz jó pár hasonló szintű beszélgetésünk. De ha akarja, lelke rajta. Én elmondok mindent, ami az elmúlt 3 évben b.szta a csőrömet. Merthogy ő 3 éve szenved mellettem, meglett a gyerek és nem változott semmi. És hogy érthető, hogy ezt tette. Ja érthető, de az nem jelenti azt, hogy meg is lehet bocsátani.

Hát kb. ennyi van. Most még olvasgatok egy kicsit, mindjárt reggel van, vár a munka. Emésszétek!

Csók: Kátya