Sziasztok!
Maripán, ennyi kellett még nekem. Nemrégiben ment el, hazajött, lógó orral. Látszott rajta, hogy most szarul érzi magát. És jól esik látnom, hogy mérges, mert felültették. Szóval nekem ennyi kellett még, hogy tovább tudjak lépni. C holnaptól elpárolog, valami rokona beteg lesz hirtelen és el kell utaznia. Most már nem fog írni többet.
A jövő? Tervezgetem, tervezgetem. Ma pl. ha gyerek felkel, akkor ellépünk hűtőt nézni. Az az övé, és nem is akarom, hogy maradjon, mert áramzabáló. Szóval elmegyek ma a piros üzletbe, hogy ne legyek már hülye, és megnézem a kínálatot, no meg rá akarok kérdezni, hogy wievielkostet. Meg hogy áruhitelben mit tudunk kihozni a dologból.
Amit jogilag kell intéznem, azok folyamatban vannak, részben. Amint kiköltözött, elindítom az igényemet az emelt összegű családi pótlékra, jelzem a bölcsiben a költségmentességi igényem (mert nekünk ingyen jár a bölcsi így) és intézem a kijelentését a lakásomból.
Ezen túl gyűjtöm a lóvét, a fizumból rögtön egy 10-est félre is tettem, így már kerekedik a bankszámlácskám összege. A távlati terv, hogy takarékoskodom. Ez a havi 10-es rendszeresen át fog kerülni a másik számlára, akkor is, ha már egyedül leszünk. Az előzetes kalkulációim szerint amíg gyesen vagyok, és kapom a gyerektartást is, akkor a gyes összegét félre kellene tudjam tenni. Úgy döntöttem, hogy mivel az ördög nem alszik, marad a havi 10-es, és azon felül ha lesz plusz lóvé, akkor az, no meg ami a számlámon az utolsó fizetés előtti napon marad. Ebből tervezem finanszírozni a lakásfelújítás befejezését, aminek első üteme reményeim szerint még az idén a konyha felújítása, sok, többnyire saját kezű munkával. Azután ha összejön a lóvé jövőre, vagy egy év múlva, akkor jöhet a fürdőszoba és kész is leszek.
A pénzügyi helyzetem (egy havi közműszámla elmaradásban vagyok) rendezésére is megvan a forgatókönyv: minden hónapban csak egy számlával lépek előbbre, nem próbálom meg egyszerre kifizetni a tartozást. Karácsonyra azon is túl leszek. A több hónapra átívelő költségekre pedig, ahogy régen félre teszem a havi adagot (értsd itt pl. a kocsim kötelezője, amit negyedévente fizetek). Ezt már a múlt hónapban elkezdtem, és már előre is vagyok, mert az ehavi „részletet” is elhelyeztem a borítékban.
Azt is kitaláltam, hogy mi legyen a bútorral, amit hozott (szekrénysor). Nos felajánlok érte egy összeget. Az első pár hónapban (ha megítélik a kért összeget, akkor minimum 3 hónapról van szó) úgyis meg fogom kapni a fizuja felét, merthogy júniustól fognak csak utalni, az meg már a negyedik hónap gyerektartás nélkül. És arra gondoltam, hogy abból ajánlok fel egy bizonyos összeget érte. Olcsóbban úgyse jutnék hozzá, ő meg úgyse tudja elvinni vagy eladni. Ha mégis ragaszkodik hozzá, akkor meg keresek használtat.
Azt is kimódoltam, hogy mi minden marad itt az ingóságokból a bútoron felül. Mik azok a dolgok, amikhez feltétlenül ragaszkodom. Nem akarom kisemmizni, de azt muszáj belássa, hogy amit közösen vásároltunk a háztartásba az marad. Elvégre mi ketten vagyunk a gyerekkel. Annál is inkább mert papíron minden az enyém.
Körülbelül a mondandóm is megvan. Azon már nagyon nem kell finomítani. A lehető leghiggadtabb hangnemet akarom vele szemben megütni. Azzal fogom kezdeni, hogy bennem az érzelmek elmúltak és nem akarom így leélni az életem egy partner mellett, aki nem partner. Aztán jöhetnek az érvek és az okok, majd a felszólítása, hogy távozzon. Itt ha akadékoskodik, bevetem a jogi részét a dolognak (meglebegtetem a birtokvédelmi eljárást - köszi dropout, hogy utána jártál, mi a helyes jogi út). Hát kb. ennyi várható, plusz a reakciói, de azokat már korábban leírtam, hogy mire számítok.
A terv megvalósítási része is kikristályosodott: amint a papírka a kezemben van, azonnal lépek. Gyerek anyámhoz egy pár órára és jöhet a nagybeszélgetés. Kulcsot pacsimba, és viszlát, alómars.
A lelki túllépés valószínűleg menni fog. Úgy állok a dologhoz, hogy egy teher, egy stresszforrás kerül le rólam, és ezek után csak jobb lehet. Tudom, hogy nehéz lesz, pláne az elején, de basszus több mint egy fél évig csináltam már egyedül kettesben a gyerekkel a dolgokat. Nem újdonság.
Ja és természetesen az egyik első dolgom az lesz, hogy elmenjek egy nagyot bulizni a barátnőimmel és megünnepeljem az anyagi, lelki és érzelmi függetlenségemet. :):):):)
Üdv: Kátya
