Sziasztok!
Baj van, elég komoly baj.
Nem hiszem, hogy menni fog az elkövetkező pár nap. "A" terv dugába dőlni látszik, így sürgősen szükségem van egy "B" tervre.
A helyzet a következő. Ugye ott maradt abba a történet, hogy tegnap hazakullogott lógó orral, kielégítetlenül. Majd újra elment itthonról. Közben megeresztett C-nek egy levélkét, amelyben elszomorkodott azon, hogy egy órát várt rá hiába. Megszántam, bár az utolsó mondata kiverte a biztosítékot (mert felemlegette, hogy a panziót is ki kellett fizesse). Már itt észnél kellett volna legyek, de nem sikerült. Válaszoltam neki, elnézést kértem (rokon beteg lett, el kellett utazni) és felajánlottam, hogy a felét fizetem a költségnek. Pocsékul éreztem magam, dögnek, szemét alaknak és a többi, hogy megbántottam, plusz az is bántott, hogy a családi költségvetést megrövidítettem a "tréfával". Azt hittem, ennyi lesz, sértődötten elkullog csendben.
De nem. Ő nem hagyja magát ennyiben. Amikor újra hazaért, megint irányult rögtön a gép felé és nyomta a következő levélkét. Rögtön rárepült arra, hogy C felajánlotta a pénz felét, azonnal nyomta az összeget, és hogy "majd elszámolunk". Nem tudom, én hülye, miben reménykedtem: esetleg egy lovagias gesztusban, hogy ugyan, hagyd már vagy ilyesmik. Ez olyan trógerság, nemde? Meg ugye lökte is a következő ajánlatot, vasárnapra.
De mivel füstbe ment a terve, ennek az lett a vége, hogy gépezés után átöltözött (fürdés megint nuku, minek az?) és felvette a tróger-modult: pizsamafelső + klotgatya. Lehevert az ülőre, tévé bekapcs és mintegy mellékesen odavágta nekem, hogy "anya, mikor szexelünk?" Háááááát, rögtön elkezdtem fulldokolni, mert ez már nekem is erős volt. Basszus egész nap készülődött, hogy egy másik p.ncit megdug és ha már nem jött össze, akkor én jövök sorba? Maripán szavai jutottak eszembe, hogy az a baj, hogy meg tudom magyarázni. Ez valahogy úgy jött nekem le, hogy mintha én lennék a hibás, mert már a magyarázatot is kimódoltam. Szíven ütött még a gondolat is.
És itt nem volt elég. Az estét megúsztam, de ma reggel megint rámkattant. Simogatott, ölelgetett, még a bugyimba is benyúlt. Mindezt a gyerek előtt. Ja meg egész délelőtt itthon volt, így kb. 5 percenként az ágyékát dörgölgette a fenekemhez. És természetesen kitalálta, hogy ma én mégse aludjak a mamáéknál, hanem jöjjek haza, hogy megdöngethessen.
Gyerekek, itt előre lehet már csak menekülni. Ez az egész egy beteges függőség, semmi más. Nem én vagyok a lényeg, nem a család, nem az összetartás, hanem a dugás. Semmi értelme tovább folytatni. Még anyagi indokból sincs értelme, mert erre rámegyek. Este óta folyton az a régi kapcsolatom jár a fejemben, előjöttek a régi érzések, a sötétben zuhanyozás, a saját testem iránti undor. Ha azt akarom, hogy a gyerekemnek normális anyja maradhassak, akkor félre kell tennem az érdekeket és lépnem kell!
Ezért aztán miután elment, kinyomtattam az utóbbi egy hétben született leveleit, meg a cikket a függőségről.
Ha nagyon erősködik, hogy itthon aludjak, akkor ma este, a dolgom után sor kerül a nagybeszélgetésre. Ez a "B" terv.
Amit mutymuty javasolt, mármint hogy időt kérjek, nos az nem fog menni. Az egész reggeli viselkedése erre cáfolt rá. Miután látta, hogy húzódozom, felháborodva kvázi ordított velem (ráadásul nyilvános helyen, hallották vagy hárman), hogy mi a f.sz bajom van és mondjam már el, mert neki ebből elege van. A másik, hogy mire hazaér, már erősen ittas lesz. Fél 11-re ér be a busszal, de csak 1,5 óra múlva tud eljönni, így menni fog a kútra a többi marhával. És be fog rugni, mire hazaér. Tehát semmi esély arra, hogy a "B" terv beváljon. Ebből veszekedés lesz, ha nem ma, akkor holnap, de akkor a gyerek előtt fog minden zajlani. Szóval akkor már inkább ma, ha ketten vagyunk.
Még tanácsot kérek apámtól és titeket is meghallgatlak, de azt hiszem, nincs választásom.
Kátya
