Ezen gondolkodom. A helyzet az, hogy a helyzet tűrhetetlen. (De szép mondat lett!) Tegnap este is rámrepült. Elég durván utasítottam el. És jól esett, bár lehet, nem kellett volna. De már azt se bírom elviselni, hogy egy légtérben legyek vele. A szombati viselkedése, és a szombat esti C-nek írt levelei győztek meg erről. Büszkélkedett egész nap, a csajnak ugyanúgy, mint nekem, meg a világnak. És ami a legdurvább, küldött fotókat C-nek: olyat, amiken a gyerekkel van. Hányok!!!!!!!!!!!!!
Gyűlölöm, mert semmi oka arra, hogy büszke legyen.
Szóval felsejlett bennem egy ötlet: a bíróságon úgyis minden kígyót-békát kell rá mondanom. Mi lenne, ha már pénteken elindítanám a kijelentést és a bíróságon vágnám a szeme közé? Hiszen ott befér a színjátékba.
Annyi viszont biztos, hogy azt akarom, hogy szerepeljen a bírósági határozatban, a vallomásomban, hogy e hónap végéig oldja meg a lakáshelyzetét másképp.
Szerintetek megtegyem? Engem most nagyon visz a fejem előre.
Kátya