Én csak támogatni tudom a hozzáállásodat a saját példámon okulva. Az én exem nem volt egy vadember,ezért azt generálta bennem,hogy próbáljam megkönnyíteni neki a dolgokat,és elkövettem olyan hibákat,amit ma már nem tennék,de akkor kerülni akartam a konfliktust,és gyorsan,simán akartam kijönni a dologból,hogy ne fájjon,de ez nem lehet szempont,mert hosszútávra kihat. Először is anyagilag nincs alku. Ne sajnáld,hogy szegény milyen helyzetbe kerül,főleg,hogy nálatok ehhez ő mindent megtett,mondjuk nálunkmás volt a helyzet,de én most már keményebb lennék. Másodszor gondolkodj el a következőn:
Az egy szép álom,hogy a gyereknek jót teszel azzal,hogy az apját bármikor láthatja. Ezzel csak az apának adsz lehetőséget,hogy a saját igényei szerint keresse a gyerekét,és,ha programja van lepasszolja. A gyerek így állandó várakozásban lesz,soha sem tudja, mikorra öltöztesse a szívét ünneplőbe,nem tud lenyugodni,és várni a következőt.Ez egy olyan helyzet,ahol meg kell tanulni a gyereknek,hogy apa máshol él,és ekkor meg ekkor jön,és ez könnyebb,mint állandóan kihegyezve várni,hogy talán ma....és aztán még sem,vagy elhatároztok valamit,és aztán ott lebegjen,hogy,de,ha apa jön,akkor nem.
Kérlek ezt fontold meg.
A dolgaid többi részével egyet értek,itt nem neked kell lelkiism.f. legyen,itt te már a gyereked érdekeiért is harcolsz,abban pedig én a végsőkig elmegyek,ahogy te is,úgy látom,és ez szerintem így helyes. Ne felejtsd el,hogy te ezt nem tennéd,ha ő nem indította volna el a lavinát.Te nem árultad el,mint ő tette.

"Mi lenne, ha már pénteken elindítanám a kijelentést és a bíróságon vágnám a szeme közé? Hiszen ott befér a színjátékba."

De nem pont arrol szolt a varakozas, hogy siman mindenbe beleegyezzen es ne gorditsen simmifele akadalyt a gyerektartassal kapcsolatban? Ha a birosagon megtudna, hogy kijelentetted, nem kellene palfordulastol tartani es attol, hogy gancsoskodni fog?

Hivatalos berkekben nem ugy van beallitva a helyzet, hogy o nem is lakik ott? Erre mar nem emlekszem tisztan. Nem lenne ez egy ellentomondas, hogy a birosagon belevenni a bírósági határozatba hogy e hónap végéig oldja meg a lakáshelyzetét másképp. Ha ez nem ellentmondas, akkor csak ezt a reszt nyomatnam, hogy benne legyen a hatarozatban, de rovidebb hataridovel (pl. egy heten belul). Nehogy mar a hatarozatnak megfeleloen tovabb kelljen elviselned. Azt, hogy kijelentetted en csak a nagy beszelgetes alatt mondanam meg, nem ido elott.

Ja a szexre kitalalhatnal tenyleg valami fertozest, hogy egy darabig ne is kiserletezzen.

@békáhá: A gyerekkel kapcsolatban úgy gondolom, hogy az első időkben mindenképpen jönni fog. Természetesen a bíróságon formája van a dolognak, nem akkor jön, amikor akar. Akkor jön, amikor ENGEDEM. Ez pedig nagy különbség. A kért időponton (minden szombat délelőtt és ünnepek másnapja)kívül akkor jöhet, ha előzetesen velem egyeztet. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nemet mondok, akkor az NEM.
A gyanúm, hogy később, legkésőbb karácsony után el fog kopni mellőlünk. Ahogy én ismerem.

@mutymuty: Nagyon nehéz kibírnom. Amiket most megint kisakkozott az agyában, azok felháborítanak, mert tudom, hogy mire megy ki a játék: arra, hogy neki maradjon pénze, amit elihat majd a borfesztiválon.

A fertőzést ne dumáljátok belém, nem akarom. Nem akarom magamra szabadítani ezt, eleget küzdöttem vele. Babonás vagyok, bocsi.

A hivatalos dolgokkal az a helyzet, hogy szívességi lakáshasználata van. Ez nem jelent tulajdonjogot, vagy tulajdoni igényt, de azt igen, hogy egyik napról a másikra nem tehetem ki jogilag az utcára. Ezért akarok elmenni az okmányirodába, hogy tájékozódjam. Természetesen a dolgot nem akarom kitenni az asztalra a bíróságon, hanem csak annyit akarok, hogy a határozatban benne legyen, hogy én szóltam, hogy most már tényleg cuccoljon el tőlem. Ez befér a bírósági "látszat"-ba, nemde.

"Szóval felsejlett bennem egy ötlet: a bíróságon úgyis minden kígyót-békát kell rá mondanom. Mi lenne, ha már pénteken elindítanám a kijelentést és a bíróságon vágnám a szeme közé?"

Ezt már valahol egy korábbi hsz-omban felvetettem én is. De gondold meg jól! Most az a lényeg, hogy a tárgyalás előtt ne gyanítson semmit.

@dropout: Igen, igen, emlékszem, hogy már felvetetted. De valamit tennem kell és ott a bíróságon több mindent megengedhetek magamnak, mert ott a színjáték névleg még az ő érdekeit védi, ugye.

Bár egyelőre péntek, okmányiroda a menetrend.

Én támogatom a minél előbbi borítást-úgy látom érthetően nagyon kezdsz rámenni erre az áldatlan állapotra, nem cél, hogy a nagy svung miatt majd a reményteli feldolgozás időszaka is kitolódjon, ami remélem hamarosan eljön.
Ami a gyereket illeti az Ő érdekében remélem, hogy nem fognak elkopni a találkozások vele.

@Catherine: Okiba ne menj, ez idő előtti. Írtam mailt.

Spinelli, köszi. Én is nagyon szeretnék már borítani, mert tényleg kezdek kiakadni. Tegnap már csokit is kellett nyomni. Bár az utóbbi napokban teljesen kiment a fejemből a nyugtató tea ivás, így tegnap, miután megittam, már felhőtlen is volt az arcom. De ettől függetlenül már nagyon szívesen túl lennék az egészen.

A gyerek érdekében, hm, hm. Nem tudom, érdeke-e, hogy egy ilyen emberrel tartsa a kapcsolatot. Az tény, hogy ő az apja, de a történtek egyáltalán nem mutatják, hogy felelősségteljes szülő. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő apaminta, függetlenül a biológiai apaságától.

Ami viszont várható, hogy el fog kopni. Ahogy az anyját utálja és alázza, ahányszor csak találkoznak, nos, az nem sok jót jelez előre a jövőre. Engem tutter ugyanabba a kategóriába fog sorolni elég gyorsan. Sőt, örülhetek, ha nem leszek rosszabb az anyjánál.

Dropout, nem megyek. Köszi. Mennek a többi papírok is ma. Egyébként a kérdésre a válasz: a kereset csak a gyerektartási igényre vonatkozik, de majd meglátod te is.

Lehet, hogy nem megfelelő minta, és abszolút nem felelősségteljes, de az Ő leendő kapcsolatukról nem neked kell majd döntened.
Mint másik szülő a lehetőséget megadod, az idő és a férjed majd eldönti, hogy mit tesz vele.
Amire biztosan fel akarom hívni a figyelmedet az a dolog, hogy a saját egyébként teljesen jogos sérelmeid és fájdalmadat nem szerencsés belekeverned a gyerek életébe.
Tudom, hogy elképzelhetetlenül nehéz-de ott nem erről kell, hogy szóljon.
Túl sok évtizedekig marakodó elvált szülőt láttam ahhoz, hogy azt tanácsoljam neked-ebben a gyerek bukik a legnagyobbat, nem ér annyit.

Spinelli, ezért próbálok a gyereknek nem mutatni és nem mondani semmit. Marakodni nem akarok vele, egyszerűen csak azt akarom, hogy menjen el. Az pedig, hogy a jövőt, mármint a gyerekével való kapcsolattartás jövőjét ennyire sötéten látom azokból az ismeretekből táplálkoznak, amiket megtapasztaltam. Ami az összes - családi és baráti - kapcsolataira vonatkozott az elmúlt években. Persze, a kicsi érdekében remélem én is, hogy vele nem úgy fog bánni, mint a többiekkel, de valljuk be, erre vajmi kevés esély van.
Mindenesetre az a helyzetet sem akarom, amiről békáhá írt, hogy a gyerek fölösbe várja állandóan, mint a szomszéd kislány az apját (meg az anyja a gyerektartást). Látom a kislányon, hogy nem valami boldog, ha jön az apja, és hogy hányszor fordul elő, hogy a ház előtt várnak rá hiába, akár egy órát is, mert ígéri, hogy jön, aztán mégis távol marad. Szóval nem tervezem, hogy be akarok avatkozni a viszonyukba, de ha nem marad más választásom, akkor be fogok, az biztos.

A gyerek majd maga eldönti követi e az apjtá vagy sem. Említettem egy ismerősömet, hoyg neki milyen apamintája volt. A gyerek az édesapja szöges ellentéte. Azt látta amit látott, és pont azt nem akarja. Ebben nagy szerepe volt az édesanyjának is....Szóval ne döntsd el helyettük, hogy akarnak e együtt lenni. Minden joga megvan rá. Azért mert Téged megbántott (uh, elég szépen fogalmaztam) a gyereknek ehhez semmi köze. Ez a kettőtök dolga, és nem az övé.

@maripán: Elég szépen fogalmaztál, és ismerhetnél annyira, hogy úgy is fogok tenni, ahogy írod és ahogy elvárható. Felnőtt, komoly gondolkodású ember vagyok, nem idióta tinilány, aki érzelemből cselekszik. A gyerek majd megismeri az apját, ha kell úgy is, hogy elhanyagolja. Viszont azt ne várja el tőlem senki, hogy csóri gyereket folyton puccba vágom majd, csak mert az apja lehet hogy eljön. Nem fogom tőle elvárni, hogy várja az apját. És ha azt látom, hogy hiába várja, akkor bele fogok szólni a rendelkezésemre álló eszközökkel. A gyereknek szüksége van, szüksége lesz rá. És ha ezt erővel kell kikövetelnem neki, akkor megteszem.

én sem hiszem, hogy puccba kell vágni vagy ilyesmi, az lenne a legjobb ha valóban a meghatározott láthatási időben vinné és hozná-reméljük így lesz.

@Catherine: a mai anyagias világban mindenki azzal jön, hogy a legtöbb embernél (férfiaknál és nőknél kölcsönösen) a párválasztás sarkalatos kérdése az anyagi egzisztencia. Bizonyos vonatkozásban (ld. élettársad felelőtlen életvitele) valóban meg kell nézni, de számomra elsődleges a családi helyzet. A kiindulópont.

Van egy mondás: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát." Ez fordítva is érvényes.

Nekem nem túl kedvezőek a családi körülményeim, ezért nekem különösen fontos, hogy a leendő párom családja népesebb, szeretetteljes, összetartó és befogadó közeg legyen. Ahol gyűlölködés, alkoholizmus, széthúzás, vagy akár a gyakori halálozás jellemző, az nem túl jó ómen.

(Az én családomnak pl. az a hibája, hogy a szeretett rokonok közül túl sokan, túl korán meghaltak, testvérem nem született, anyám egyedül nevelt és kisajátított magának sokáig, az élő rokonság nem túlzottan összetartó. Ünnepeken nincs vendégjárás, nincs zsivaj, csak az a nyomasztó CSEND. A totális érdektelenség, unalom.)

@maripán: amíg nagyon kicsi a gyerek, pl. óvodáskorú, hogy a fenében tudna dönteni?

Ha egy 10 év fölöttiről lenne szó, az megint más lenne.

@Catherine: én a Nagymuteromat vártam mindig hiába. Azt már-már megtiszteltetésnek kellett vennem, ha nemcsak megígérte, hanem el is jött. Aztán tinikoromban, amikor már nem akartam volna, hogy jöjjön (mert fény derült a stiklijeire), akkor bezzeg minden karácsonyra ide ette a fene. :PPP
Pár éve végleg elment - nem hiányzik. :(

@dropout:
a gyerek, csak nő, s nem köszön:) no de komolyra fordítva a szót, nem csak a köveetkező 1-2 évről, hanem még sok sok évről van szó, amíg él az apa, az apja lesz annak a gyereknek. a vérszerinti, mert az sem kizárt, hogy Catherine olyan társra talál (majd egyszer) aki apja helyett is apja lesz a gyereknek. Már ha érted, mire gondolok.

Dropout, ha 10 év felett lenne, akkor meg is sínylené a "nagyságát". Látom az unokaöcsémen, hogy hogyan forgatja az apja napról napra, most hogy mennie kell a családból. Szegény gyerek már érezni se mer.
És sok kamaszkorú, tinédzser korú gyerekkel, akinek elváltak a szülei, ugyanez történik. A szülők hatalmi harcának eszközévé és áldozatává válnak.
Félek, hogy nálunk is így lesz. De ez a probléma csak akkor oldható meg, nem most.

@maripán: Hát igen, a biológiai apja marad a gyereknek, még akkor is, ha nem foglalkozik vele. Így kizárni nem lehet. Majd elhozza az idő, hogy hogyan viszonyul a megváltozott helyzethez. Először még az jön, hogy a helyzet megváltozik...