Sziasztok!

A fősztorit, amit betettem még tegnap írtam meg, csak már nem volt időm rá, hogy rendezzem. Most megtettem és meg is ragadom az alkalmat, hogy megírjam a tegnap történteket. Tegnap ugye egész nap itthon volt, és egész nap gyötört. Rendes volt, sőt közvetlen, a gyerekkel sokat foglalkozott. És ami a legdurvább, engem is ölelgetett meg puszilgatott, mintha mi sem történt volna. Minden egyes érintése ellen tiltakozott a lelkem, és délig annyira kikészültem, hogy mikor ebéd után elaludtak a fiúk, kiültem a teraszra, hogy szabad folyást engedhessek a könnyeimnek.

Akkor döntöttem el, hogy ki kell kapcsolnom az agyamat. Ha ez így megy tovább, észre fogja venni, hogy összerezzenek és irtózok minden érintésétől, és az én szép nagy tervem dugába dől. Nagyon nehéz, de a gyerek kedvéért meg kell tennem. Estére megembereltem magam, ugyanúgy, ugyanolyan hangnemben próbáltam vele beszélni, mint azelőtt, közvetlenül és érdeklődően.

Azt is eldöntöttem, hogy ha borítom a bilit, akkor azért meghallgatom a magyarázatát. Rosszabb pillanataimban ugyanis megfordult a fejemben, hogy teleszórom a lakást a kinyomtatott levelekkel, képekkel, és írok egy szösszenetet, hogy ezért meg ezért lesz kedves eltakarodni másnap reggelig, míg mi a mamáéknál alszunk. Legszívesebben ezt tenném, és rögtön, de nem lehet. Megérdemel, mármint nem ő, hanem a gyerekünk annyit, hogy meghallgatom az apja magyarázatát. Bár igazából nem hiszem, hogy bármivel is meglepne e téren. Tudom, miket fog mondani kifogásul. Tudom, hogy én leszek a hibás, szerinte, merthogy nem szexeltünk eleget. Gyakorlatilag nemcsak megfogalmazni tudom, hogy miket fog mondani, hanem kb. pontosan le tudnám előre írni a mondatokat is közel szó szerint. Ismerem ennyire.

De a saját válaszaimat is tudom, legalább ilyen biztosan.

Egyszóval előttem egy beszélgetés a néha rohadt távolinak tűnő jövőben, amit már rég megírtak, akár egy színdarab dialógusát. Csak még nem gördült fel a függöny hozzá.

Pocsékul érzem magam, és természetesen az ünnep még csak rátesz egy lapáttal. Szerencsére ma dolgozik, így megkímél a társaságától. Mindenkinek jobb húsvétot kívánok!

Kátya