Sziasztok!
Épp próbálom feldolgozni a tegnap este történéseit. Nehezen megy. Hazajött a munkából, és előbb szerető, gyerekével játszó apának maszkírozta magát, majd férjet akart játszani, végül végrehajtót.
Mindhárom kép torzó volt: olyan kőbe vésett rémalak, mint amiket a Rózsa nevében lát a könyvtár titkos zugainak látogatója. Az ördög teremtette pokolbeli lények, rútak, riasztóak, támadóak. Hát ezt láttam én tegnap eddigi "életem szerelmében".
Borzasztó élmény volt.
Az első, az apa képe nem helyből szomorított el: előbb élveztem, hogy a gyerekem kacag, hogy neki most jó. Annyi bántott benne, hogy ebben a jövőben már nem sok része lesz. Magamat kezdtem rémnek érezni miatta, de ezen gyorsan átlendültem. A félrelépésére gondoltam, és arra, hogy mennyire hazugság ez a közös játék most. Egy szerető apa nem este 10 felé jár haza és nem várja el, hogy a csöpike várjon rá itthon ébren. Egy szerető apa nem kurvára szórja a pénzt, hanem a gyerekének vesz játékot belőle. Egy szerető apa inkább foltos ruhába jár, ahogy apám járt gyerekkoromban. Egy szerető apa nem a nőjét viszi "üzleti útra", hanem a gyerekét. Ezek a gondolatok elegek voltak ahhoz, hogy képzeletben kifaragjam az első rémalakot. Az apa karikatúráját.
A második, a férj képe a büszkeségem bántotta. A gyöngédsége, a szemrehányása, hogy nem hívtam egész nap, valahogy megint hazugságnak, ámításnak tűnt. Az ölelése hideg volt (fél órája még a szeretőd ölelted, jutott eszembe), a szemrehányása meg azt súgta: minek neked az én hívásom? Hívnak téged azok, akik fontosabbak neked! Akár fröccsöntő géppel készült volna a második rémszobor, rögtön meg is lett. Csak néztem rá, majd elfordultam legyinteni.
A harmadik, a végrehajtó viszont nagyon mélyen megbántott, felháborított és kiakasztott. Kotorászott valamit és a kezébe akadt a lottószelvényünk. A nyertes szelvényeket mindig elteszem, hadd hozzanak további szerencsét. Hát kiborította őket. Próbálta összeszedegetni és a kezébe akadtak a nyertes szelvények, amikre rá is volt írva, hogy mennyit nyertünk rajtuk. És számon kérte az összeget, mintha ő nem tudott volna róla. Pedig tudott. Ez nagyon rosszul esett: ő, aki folyton elszarja a pénzt a háztól, ő, aki csak adósságban milliomos, ő, aki drága ételen-italon él, ő kéri tőlem számon a pénzt? Tőlem, aki még a 10 forintos borítékot is felírom a kockás füzetbe? 3 éve kezelem a pénzünket így, pontosabban azt a pénzt, ami az én tárcámban van. Merthogy az a "közös". Annyira elborzasztott, azóta is ezen agyalok. Az elmúlt 3 évben rám nem költöttünk szinte semmit. Ruhát, cipőt, kozmetikumot nem vettünk, nekem. Kozmetikushoz, műkörmöshöz egyébként se járok, de fodrásznál is csak 3szor voltam összesen. Ami pénzem volt, az hitelre, számlákra, kajára és a gyerek szükséges holmijaira költöttem. Meg az ő hóbortjaira és bulizásaira. Én lennék hát a rossz gazda? Akit bírálni és megítélni kell? Na ezt nekem ne.
Ez az utóbbi rémkép talán még az előzőnél is gyorsabban elkészült. Még a felcsattanó hangomat sem tudtam kellően csitítani. Elborzaszt a tudat, hogy egy szerelmi háromszögben mindig a megcsalt nő a trampli a szeretőhöz képest. Egyfolytában az jár a fejemben, hogy ezért az emberért lettem én trampli?
Egész nap fáj a fejem. Reggel óta. Sütkéreztem a kicsikém mosolyában, örömében egész délelőtt. Játszhatott egy nagyot az unokatesóival, akiket nagyon szeret. Szép délelőtt volt, de az örömöm elrontotta az egész tegnapi élmény. Meg a reggeli rémálmom, ami ennek az egésznek folyománya volt. Felriadtam, amikor ment dolgozni. Aztán visszaaludtam és azt álmodtam, hogy rosszul lett és hazaküldték a munkahelyéről. Láttam, ahogy mellénk fekszik az ágyba, és azzal a lendülettel ugrottam is ki az ágyból. Persze azonnal felébredtem. Szerencsére a kicsikét nem vertem fel a riadalmammal, de visszaaludni se bírtam.
Régen ha vele álmodtam rosszat, akkor mindig azt álmodtam, hogy elment, elhagyott minket. Most az volt a rossz álom, hogy itt maradt. :(
Kátya
