Sziasztok!

Reggel írt C-nek. Természetesen ugyanúgy, mint szokott: remegve kelt fel, netfüggőség, pontosabban p.ncifüggőség erősen látszó jeleivel.

Nem azt írta, amit én vártam, mint reakciót. Felháborodást vártam és vádaskodást, hogy C miért nem jött el, miért ültette fel. Ahogy velem szemben már annyiszor megengedte magának.

Ehhez képest kedves volt, sőt tömjénes. Időpontot akar egyeztetni, avagy felkeresni C-t a munkahelyén.

A telefonra azt hazudta, hogy a főnökével beszélt éppen. Piha, én mint a főnöke? Jó duma.

Most nevetek ugyan, de a hányingerem nehezen múlik tegnap óta. Iszonyatosan érzem magam, de most már a fejem tiszta és hideg. Az érzelmi irányításnak vége, az elmúlt éjszaka gyötrődése véget vetett neki.

Számító dög lettem: folytatom a levelezést. Képet fogok kérni legközelebb. C ma kimenti magát, hétvégére elutazik. Jövő héten menstruál egyet, majd utána kinyírom valami közeli rokonát (bár lehet, hogy csak kórházba kerül). Azt akarom, hogy küldjön magáról képet, pucérosat. És azt akarom, hogy a tárgyalásunk napján is legyen levél. Hogy miért? Mert úgy hiszem, hogy a tárgyalóteremből kilépve sírni fog. Nyávogni és panaszkodni. És sajnálja az egész kapcsolatunkat, mármint a kapcsolatunk lepapírozott halálát. És ezt a pofájába akarom vágni. Hogy akkor ott nekem összetört lelkű amorózó, közben meg a neten egy "vadidegennek" túlfűtött szexkazán.

Bár az is igaz, hogy néha, gyengébb pillanataimban eljátszom azzal az eszményi gondolattal, hogy a tárgyalás után esetleg elém áll és bevallja, hogy neki ez a kapcsolat ennyi volt és tartsuk ezentúl magunkat a papírformához. Tudom, esélytelen, de néha jól esik ennyire könnyűnek gondolni az egészet.

Szóvak levelezek tovább. Tudom, ronda dolgot művelek. És tudom, hogy nekem se jó. De ezt most már kijátszom. Ha úgy tetszik 19-re húzok lapot.

Lássuk van-e szerencsém a kártyában, ha már a szerelemben nincs?

Üdv: Kátya