Sziasztok!
A tegnap estét kibírta balhé nélkül. Mondjuk későn is jött haza, sokkal később, mint kellett volna. Végül úgy maradt, hogy mivel nincs más lehetőség, ezért elvállalja beugrósban a ganés munkát is. Nagy áttörés ám, mert ő csak öltönyös-nyakkendős szeret lenni.
Mindegy, nem is érdekel. Hozott haza pénzt (kifizették a tegnapi napot) és el is költöttem ma az egészet. :) A fenébe, nehogy már ne vegyünk pelenkát! Egy árva krajcárt nem hagytam belőle, kellett a gyerekre költeni, vitamint is kellett neki venni, szóval elvertem. :) Örülök.
Közösen mentünk el bevásárolni. Előttem az a cél lebegett, hogy a gyereknek megvegyek mindent, ami kell. Ő előtte nem tudom mi lebegett. Reggel egyedül akartam elmenni, sajna ma szabadnapos, de nem engedte. Ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön. Hááááát, kellett nekem, mint kutyánaka hátonúszás, de elviseltem. A boltnál azonban kiverte a biztosítékot a közeledése: ragaszkodott hozzá, hogy fogjam a kezét.
Miért is? Minek neki az én kezem? Ááááá, nehéz elviselnem a közelségét, egyre nehezebb. Mindig az sejlik fel bennem, hogy a szerető kezét is megfogta? Őt is ölelgette, csókolgatta? Őt is .... ? Ezektől a gondolatoktól kiráz a hideg.
És ha megtette, már pedig nincs kétségem rá, hogy megtette, akkor vajon hogy van képe engem ölelni, csókolni, kívánni? Hogy képes a kezemet követelni? A látszatért? Milyen ember az ilyen, mi megy végbe a lelkében, miközben kétfelé hazudik?
Nem értem. A tisztességes lelkem nem fér össze ezzel az egésszel.
Ma egyébként is új útra léptünk. Tesóm az agresszív urától válik éppen. Elhatároztuk még a hétvégén, hogy én kiadom a lakásomat, és közösen keresünk egy akkora albérletet, amibe mindannyian beférünk a "szakajtónyi" gyerekkel. Legalább nem leszünk egyedül, tudunk egymásnak segíteni és lesz kihez szólnunk, felnőttesen. Ne csak a mesékről, oviról, bölcsiről szóljon a kommunikáció.
Persze a szüleink ezerrel tiltakoznak, de basszus felnőttünk már. Eddig is sikeresen el tudtuk tolni az életünket, akkor most miért akarnak beleszólni? Ha hiba lesz, majd kiderül. Visszafelé vezet út, a lakásom attól még megmarad, hogy bérlő használja, nemde?
Ma telefonálgattam, holnap körbejárunk 4 ingatlant és ha minden jól megy, júniustól bútorozunk. Amennyiért én kiadom a kérót, annyiból egy fél albit simán kifizetek, sőt, még pénzem is marad. És emelett hiszem, hogy jó lesz együtt. Hiszem, hogy könnyebb lesz együtt.
A hátralévő időben pedig felhalmozok. Minden bevásárlás, ami közös lesz, erre a célra megy ki. Nagyobb tétel pelus, törlőkendő, gyerekholmi, mosószer, ilyesmik gyűljenek csak szépen a kamrában. Amik a nagy kiadások egyébként. Kihasználom a helyzetet, ha már tűrni vagyok egy nemkívánatos közeledést.
Nehéz, de megleszek. Most a lelkem elfáradt egy kicsit, de az albérlet- és kiútkeresés jót tett neki. Még egy csokinyúl és mosolyogva megyek a gyerekért délután. :)
Üdv: Kátya
