Ja, most nézem, hogy valami kimaradt a sztoriból.

Na szóval tegnapelőtt azzal állított haza, hogy megbüntették és ami a legdurvább, 2006-os parkolási bírság is van a kocsimon. Mondok azannya. Már akkor is vetített, elsőre, hogy "az lenne a vicces, hogy ha kiderülne, hogy akkor volt, amikor kórházban voltál". Ahha persze! Csakhogy nem itt van a kutya elásva. Mert ő ilyenekre sose emlékszik. Pár hete kérdezett rá nézőközönség előtt, hogy tényleg, te voltál kórházban? Ja igen, persze hogy voltam. Visszatérve a történet fonalához, válltig állította, hogy ő akkoriban a régi, azóta lefoglalt kocsijával járt.
Szóval tegnap elcaplattam a parkoló céghez, merthogy ugye csak a tulajnak adnak információt.
És láss csudát, tényleg akkor történt, amikor az ágyat nyomtam az eü-ben. Ezek után erős gondolkodásba kezdtem és felidéztem a kórházi tartózkodásom momentumait. És tényleg, egy napra nála volt a kocsim, mert az övét javították. Mittudoménmármiért. Még az is lehet, hogy kötelező szervíz volt, de ez nem is lényeges.

Holnap megnézhetem a felvételt.
Két eset van:
1. manipulálta a parkoló cég. Az is ki fog derülni, mert a tegnapi képről nem hozható ki a 2006-os állapota még photoshoppal sem. Mivel azóta olyan balesete volt, ami nem lett javítva.
2. a volturam hozta össze a büntetést, amire ékes bizonyítékok lesznek a felvételen. Vannak uis olyan dolgok, amiket úgy szokott pakolni és oda, ahova én sosem. És azok ott fognak fityegni a felvételen.

Kedves Kátya,

nem kell magyarázkodj. Attól, hogy én, vagy éppen valaki nem érti miért csinálod azt, amit csinálsz, még nem feltétlenül kell magyarázkodj.
A gyerek érdekével kapcsolatban szeretnék hozzászólni. Szép és jó, hogy a Picur érdekeit is szem előtt tartod, de egy fontos (szerintem legalábbis) dolog felett úgy tűnik , elsiklottál. A gyereknek nem feltétlenül az az érdeke, hogy az apja ne legyen hajléktalan, vagy ne adj' Isten, alkoholista. Az az apa saját érdeke, hogy ne bacca el az életét. A gyereknek a legfontosabb, hogy testileg-lelkileg egészséges anyja legyen, aki életet adott neki..egy ideges, feszült anya nem a legbiztosabb háttérországot jelenti...
Nagyon sok egészséges lelkületű, megfelelő értékrendű felnőtt lett a "csonka" családból származó gyerekekből. Valószinű azért, merta szülő, amely mellett felnőtt, mindent megmutatott neki. Ketten könnyebb gyereket nevelni, ezt aláírom, de egyedül sem lehetetlen...és inkább egyedül, mint egy nagyon rossz példát mutató apával....

Nekem meg egy kicsit zavaros a kep, ezert sokat kerdezek. Hatha ezzel neked is tisztul majd a kep. A megegyezes felteteleit nem ertem. Mire is megy ki a jatek? Minek remenyeben teljesiti a felteteleket? Annak remenyeben, hogy kibekultok? Vagy csak annyi, hogy meg egy honapig turelmi ido van es egy honap mulva meglatod? Ha eleg piros pontot gyujt, akkor maradhat? Nem egyertelmu. Mit is varsz tole pontosan? Azt akarod, hogy megvaltozzon. Azert, hogy meg birjon allni a sajat laban kesobb, vagy azert, hogy helyrejojjon a kapcsolat? Ha teljesit mindent, amit kertel, akkor mi lesz? Mit szeretnel most? Azt, hogy megvaltozzon gyokeresen es maradjon, vagy helyrerazodjon, megerosodjon, hogy ugy tudjon elmenni, hogy nem csuszik le? Miben vagy bizonytalan? Hogy jobb lesz e kulon? Ha hurraval tudsz orulni annak, hogy nem lesz itthon hetvegen, akkor eleg remenytelennek hangzik az, hogy az erzelmeid pozitivva valjanak. Most vegulis kapott meg egy eselyt, vagy nem?

En felig meddig megertelek, bar nem mindennel tudok egyeterteni. Ertem, hogy szeretned, ha talpra allna es nem valna hajlektalanna, ha magara marad. Ez szep toled... Itt nemileg meg kalapot is emelek, hogy kepes vagy ra, azok utan, amiken keresztul mentel. Viszont ha olyan hitegetessel tortenik, ami nem valos, akkor az nem szimpi, de mint emlitettem nem tiszta a kep. Ha pedig arrol van szo, hogy a pszichologus segitsegevel es egy mellekallassal talpra alljon mielott el kell mennie a lakasbol, akkor is felo, hogy amint elengeded a kezet, ismet a melybe fog zuhanni. De nem ismerem mint embert…

A pontrendszer nekem eleg ertelmetlennek tunik. Valahogy az ertekrend nagyon hibadzik. Nekem nem a jo es rossz pontok szamitananak ebben a kerdesben, hanem legfokepp ket dolog. Az eszem es a szivem. Mindkettonek azt kellene sugni, hogy akarom. Ha sem az erzelem sem az eszervek nem szolnak mellette, akkor miert is maradnatok egyutt? Ha nagyon szeretned es ezert nyelnel ennyit, akkor jobban el lehetne fogadni, hogy azert csinalod. Sokakat elvakit a szerelem. Nagyon furcsa nekem a parkolo cedulakon lovaglas a nagyobb fontosabb dolgok helyett. Azt ertem, hogy felelotlen viselkedes, hogy nem figyelt oda, de ember hiba nelkul nincs. Hol van ez ahhoz kepest, hogy tarskeresozott, es kepes lett volna lefekudni egy masik novel?

Tudom mar, hogy mit hianyolok! Az erzelmi alapot mindkettotok reszerol. Ha o nem azert teper, mert nagyon szeret, hanem erdekbol "mert Katya jol keres", ill. te sem vagy oda erte, akkor milyen alapokon allna ez a kapcsolat?

Kedves Kátya!

A gyerek érdeke szerintem nem az, hogy azt lássa, hogy egy érzelmileg kiüresedett látszatkapcsolatot tartanak fent a szülei, kérdés, akkor mit tanulhat arról, hogy az Ő jövendő kapcsolatait kezelje.
?
Neked sem érdeked az, hogy gy olyan emberrel élj, akihez már nem köt semmi, sőt aki csak plusz terheket rak rád, és a legpozitívabb érzés amit kivált belőled az a szánalom.
Ezt sokféleképpen nevezhetjük, de biztos alapnak nem.
Ezenkívül úgy látom, csak egy pici lökésre van szükséged, mondhatni levezető körre ahhoz, hogy biztos döntést hozz, mind a kisfiad, mind a saját érdekedben.
Nagyon-nagyon drukkolok, hogy minél előbb ki tud mondani a végszót.

"Én is tudom, hogy kutyából nem lesz szalonna, meg hogy széllel szemben nem érdemes és még ezer hasonló közmondásos nagyigazságot. De azok nem erre a helyzetre szólnak. A gyerekkel más azért a világ, mint tinialigfelnőttként, vagy egyedülállóként, amikor azt mondod, hogy OK, elbactad, hát menj isten hírivel."

Gondolom, ez nekem szólt - reagálnék rá.

Ha nekem lenne gyerekem, akkor én (hangsúlyozom, hogy csak a magam nevében beszélek) még radikálisabb hozzáállást képviselnék!

Miért is? Mert ha BÁRKI a gyermekem személye vagy a gyerekem érdeke (beleértve az eltartásához szükséges anyagiakat is, de nem csak azt) ellen sorozatosan vétene, annak végképp nem "kegyelmeznék"!!! Szociális érzékenységből sem sajnálnék meg senkit annyira, hogy a gyermekem nyugodt körülmények közti nevelését, az ő érzelmi és anyagi biztonságát tegyem emiatt kockára!

Én inkább fordítva látom: ha gyermektelen nőként kellene arról döntenem, hogy az 1/1 saját lakásomból kipateroljak egy olyan férfit, aki csak kihasznál és élősködik rajtam, akkor megengedhetném magamnak azt a "luxust", hogy nem rúgom ki, mert hátha megjavul... Mert nem akarok (újra) szingli lenni, mert még egy rossz pasi is jobb, mint egy semmilyen, mert én nem merem/tudom egy korábbi rossz döntésem ódiumát felvállalni. Akkor megtehetném, hogy vergődöm tovább egy se veled, se nélküled kapcsolatban. Hiszen ha megszopnám, akkor csak én szopnám meg és csak a saját hülyeségem miatt.

Ha viszont ott a gyerek is, az ő bőrét nem vihetem a vásárra. Ehhez nincs jogom még akkor sem, hogy ha a gyerekemért nemcsak a törvény szerint, hanem mindenképp én felelek, így a sorsáról is én döntök.

Catherine, lehet, hogy megutálsz most ezért, de felteszek egy kérdést:

Gondolom, te azt reméled, hogy ha adsz némi türelmi időt az élettársadnak, hogy pszichológusi segítséggel lelkileg összeszedje magát, vállaljon olyan munkát (vagy másodállást) amivel keres majd annyit, hogy egy albérletet is ki tud fizetni, leszoktatod az italról, stb...
Mert arra számítasz, hogy ha a gyermeked apja "megjavul", de legalább megváltozik, akkor lesz olyan állapotban, hogy a későbbiek során a közös gyermeketekkel bármikor tarthatja a kapcsolatot.

Értem én ezt. De mi van, ha a számításod nem jön be? Hiszed, hogy pár hónapos terápiával egy 30+ embert át lehet formálni? Akkor, amikor egyes szociálpszichológusok véleménye szerint már egy 10 év fölötti kamaszt sem lehet alapjaiban megváltoztatni?
Vagy - a mostani parkolási bírságos esetből okulva - te még mindig bízol benne, hogy önszántából, a saját akaraterejével képes lesz változtatni?

És ha nem?

Akkor marad egy volt férj, egy apa, aki sajnos lezüllik. Ha te hónapokat, netántán éveket ölsz bele abba, hogy ettől őt megmentsd, arra nemcsak te mész rá, hanem a gyerek is. És így sokkal több az esély arra, hogy a párezer forintos bírságoknál sokkal komolyabb károkat okoz neked a továbbiakban is. Neked lehet, hogy nem gond, ha még 3 évig nem jutsz el a fodrászhoz és 10 évvel ezelőtti divat szerint öltözködve jársz dolgozni. Ám ha a gyereked iskolába kerül, őt keményen gúnyolni és kiközösíteni fogják, ha a link apja miatt kell gagyi ruhákban és cipőben iskolába járnia, ha miatta nem mehet el osztálykirándulásra, sportfoglalkozásra, táborba, akárhová. És nem utolsósorban csupa rossz példát lát az apjától, így is, úgy is - ettől sem tudod megkímélni! :(((

Hangsúlyozni kívánom, hogy itt sem én, sem a többiek nem arra bíztattunk, hogy úgy szakítsd meg a kapcsolatot az élettársaddal, hogy egyben a gyereket is eltiltod tőle. NEM! Erről szó sem volt.
Ám az az érzésem, hogy az élettársadnál a saját csemetéje sem elég visszatartó erő ahhoz, hogy a hozzáállásán változtasson. Csak a saját érdekében alkudozik, és amíg alkudozhat veled, addig esze ágában sem lesz jobban fizető munkát + albérletet keresni. Ő felnőtt ember, tudnia kell gondoskodnia magáról, akár a dzsungel közepén is. A gyermeked viszont képtelen az önmagáról való gondoskodásra, így inkább miatta aggódj, hogy Vele mi lesz, ha minden a régiben marad. :(((

@mutymuty: Nagyon furcsa nekem a parkolo cedulakon lovaglas a nagyobb fontosabb dolgok helyett.

Na ez az! Az ember lánya akkor akad fenn ilyen relatíve piszlicsáré ügyeken, ha minden rezdülését utálja az adott férfinek. A parkoló cédula vagy bármi más csak egy újabb csepp a már betelt pohárban!
Ha viszont szeretünk valakit, annak a hibázásán sem bosszankodunk, legalábbis én - aki az előző hsz-om alapján igen szőrős szívűnek tűnhetek - elintézem annyival, hogy "a francba!" és röhögök. Ha olyasvalakiről van szó, akit szeretek. Itt húzódik a demarkációs vonal.

Maripán, tökéletesen egyetértek azokkal, amiket írtál. Azzal is, hogy a gyereknek szüksége van a nyugodt anyukára, aki hátteret biztosít számára. Viszont az a helyzet, hogy nem olyan könnyű kirakni. Sajnos. :( Pedig most ott tartok megint, hogy menjen, de 'mán!

Mutymuty, válasz a kérdéseidre, és köszi, hogy kérdezel.

1. Mire is megy ki a jatek? Minek remenyeben teljesiti a felteteleket? Annak remenyeben, hogy kibekultok? Vagy csak annyi, hogy meg egy honapig turelmi ido van es egy honap mulva meglatod?

Utóbbi. A cél, mármint az én célom ezzel az volt, amiket fentebb leírtam. Meg akartam könnyíteni magamnak a végét, mind a saját érzelmeim tekintetében, mind az ő reakciója tekintetében. Azt hittem, van értelme. Nincs.

2. Ha eleg piros pontot gyujt, akkor maradhat?

Nem hinném, hogy reális esélye lenne erre. Jelenleg 5 feketénél tart... de erről majd szóljn egy bejegyzés inkább.

3. Mit is varsz tole pontosan? Azt akarod, hogy megvaltozzon. Azert, hogy meg birjon allni a sajat laban kesobb, vagy azert, hogy helyrejojjon a kapcsolat?

Azért akartam ezt, hogy meg tudjon állni a saját lábán. Mert most azzal próbál rám hatni, hogy de neki nincs hova menni meg nincs miből.

4. Ha teljesit mindent, amit kertel, akkor mi lesz?

Nem teljesíti, ez már sajnos világos.

5. Mit szeretnel most? Azt, hogy megvaltozzon gyokeresen es maradjon, vagy helyrerazodjon, megerosodjon, hogy ugy tudjon elmenni, hogy nem csuszik le?

Utóbbit szerettem volna.


"Ha hurraval tudsz orulni annak, hogy nem lesz itthon hetvegen, akkor eleg remenytelennek hangzik az, hogy az erzelmeid pozitivva valjanak."

Igen.

"Most vegulis kapott meg egy eselyt, vagy nem? "

Ezt nem mondanám esélynek. Elhalasztottam a döntést, hogy tisztába jöjjek a saját érzéseimmel, megnyugodjak, megállapodjak, és megerősödjek.

"Viszont ha olyan hitegetessel tortenik, ami nem valos, akkor az nem szimpi, de mint emlitettem nem tiszta a kep."

Nem hitegetem semmivel. Minden maradt a régiben, a nappaliban alszik és nincs közünk egymáshoz. Nem viselkedünk férj-feleségként. Ő teper, nekem meg ez terhes. Ennyi van most.

"Ha pedig arrol van szo, hogy a pszichologus segitsegevel es egy mellekallassal talpra alljon mielott el kell mennie a lakasbol, akkor is felo, hogy amint elengeded a kezet, ismet a melybe fog zuhanni. De nem ismerem mint embert…"

Lehetséges. Ezt nem látom én se előre. Néha úgy érzem, nem imerem.

"A pontrendszer nekem eleg ertelmetlennek tunik. Valahogy az ertekrend nagyon hibadzik."

Nem hibádzik. Eddig is megmondtam neki, és múlt héten is megmondtam, hogy én nem érzek semmit és reményét sem látom annak, hogy ez a helyzet megváltozzon. Így én továbbra is azt akarom, hogy elmenjen. Azt a hibát követtem el, hogy azt hittem, elég a ráutaló magatartás, hogy a saját döntésévé tudja ezt a dolgot tenni. Nem sikerült, azt hiszem.

A pontrendszert nem dolgoztam tovább, egyszerűen elkezdtem írni, hogy mi esett jól és mi nem. Eddig még csak a "mi nem" rovatba írtam.

"Nagyon furcsa nekem a parkolo cedulakon lovaglas a nagyobb fontosabb dolgok helyett. Azt ertem, hogy felelotlen viselkedes, hogy nem figyelt oda, de ember hiba nelkul nincs. Hol van ez ahhoz kepest, hogy tarskeresozott, es kepes lett volna lefekudni egy masik novel?"

Hogy hol van és hogy miért fura ez a dolog? Nos a helyzet az, hogy ha egy családban az érzelmeket nem nézve arról szólnak a mindennapok, hogy kínkeservvel teremtjük meg az asztalra az ételt, nos ott ezek a feleslegesen elköltött pénzek fájó pontot érintenek. Én gyakorlatilag az utóbbi 1 évben (! írd és mond) éheztem. Gyerekestül, mindenestül. Itt nem csak arról van szó, hogy fodrászra, műkörömre, ilyesmikre tellett-e, hanem arról, hogy kajára se mindig telt. Én annyit kértem, hogy ez ne így legyen a jövőben, amíg még itthon van, ha úgy döntök. Ehhez képest még nem telt el egyetlen hét sem, de már 20 ezer forint kárt okozott. De erről majd később szólok. Viszont az összegből látható, hogy ha egy családnak számlakifizetési és kajavásárlási gondjai vannak, ott luxus kidobálni az ablakon 20-30-50 ezreket. Nemdebár.

Spinelli, köszi. Igyekszem, de nem olyan könnyű, mint kívülről látszik...

Dropout, nem haragszom. Neked is igazad van. Magamtól is időt kértem, de csak én teljesítettem a feltételeket.

Igyekszem kinevelni magamból az irgalmas szamaritánus szerepet és kőkeményen kiállni az érdekeimért.