Sziasztok!

Napok óta csak ez jár a fejemben. Mármint a cím. Hogy egy ostoba szőke liba vagyok, semmi más. :(

Benyaltam, hogy öngyilkos akar lenni. Megsajnáltam őt, és megsajnáltam a gyerekemet. Meg magamat, hogy mi lesz akkor, ha a fiam majd engem vádol később azért, ami az apjával történt. Elmondtam minden szemétnek, elmondtam, hogy nekem ez a "vádalku" egy jókora szívás, és gyűlölni fogom az egészet. Szerintetek komolyan vette? ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Már megint ott tartunk, hogy az életem a "kft". Az ő kft-je. Ő akar a főnök lenni, ő akarja a feltételeket szabni. Tegnap este, miután egész hétvégén melóztam, hogy megvendégelhessem a családot a bölcsülésem alkalmából, elmosogatott. És közben közölte velem, hogy az egész hétvégi segítésért megérdemelne egy puszit, és hogy milyen rosszul esik neki, hogy elhúzódom tőle. És hogy igazán abbamaradhatna már a száműzetése (hogy a nappaliban alszik). No itt kigyulladt a piros lámpa a fejemben.

Ahogy két nappal ezelőtt is. Jött egy lehetőség, ami neki (hangsúlyozom NEKI) lenne lehetőség. Melózás külföldön. Mert ugye ha x évig elérhetetlen, akkor elévülnek a tartozásai. Elment az interjúra, mehetne is (bár valami tanfolyást el kell előbb végezzen) és annyi. Erre mi van? Mondja nekem, hogy ő erre csak akkor megy el, ha én bevállalom, hogy családként minden olyan, mint azelőtt, és majd epedve várom idehaza, mint a jó feleség. Különben nem megy. És ezt ugye "nem zsarolásnak szánom, de". Ja és természetesen még a hét elején vissza kéne szólni, hogy mit dönt, ergo szó sem lehet a júl végéről, amit én kimondtam, hanem most döntsek szépen úgy, hogy ő vissza van fogadva és a szarjai megbocsáttattak, testem-lelkem-szívem ellenében. Piros lámpa, piros lámpa, piros lámpa.

És a harmadik piros lámpa. Tegnap délelőtt nagyban készülök az ünneplésre, erre csengetnek. Ajtót nyit. Hát a garázstulaj jött ordibálni az elmaradt bérleti díjért. Megértem. Ezerszer könyörögtem neki, hogy még akkor is jobban járnánk, ha az egész irodabútorát kitennénk az utcára lomtalanításkor, mert nem tudjuk fizetni és így már k.rva drága az a bútor (egyszerű bútorlap, nem ér 20 ezret se). De két éve fizetjük neki a garázst, gyakorlatilag az értéke 10szeresét költöttük rá. Ezt elhessegette mindig. Én meg most már nem fizettem, a durvaéletbemár, ugye. Erre mi van? Jött a főbérlő balhézni. És mit tesz a szuperapuka? Nyitott ajtónál veszekszik a lépcsőházban. Gyermek meg a lábánál. Nem tudom, miért nem tudta becsukni az ajtót. Egy darabig hallgattam, ami zajlik, majd eszembe villant, hogy a gyerek minden ajtónyitáskor kibicel a küszöbön. Na azzal a lendülettel hajítottam el mindent a kezemből, és rohantam érte. A szuperapukában annyi se volt, hogy a gyerek ezt ne hallgassa végig.

Szóval megint úgy érzem, még mindig úgy érzem és a többi.

Meg úgy, hogy egy ostoba szőke liba vagyok. Krisztusi korban.

Üdv: Kátya.