Első fejezet
amelyben a rettenthetetlen fehér lovas Herceg legyőzi a gonosz Sárkányt, megmenti a toronyba zárt bánatos Királylányt, ezáltal elnyeri méltó jutalmát, a Ráadást és boldogan élnek, amíg …… khm …… hagyják.
Túl az Óperencián élt valahol egy gonosz, ronda Sárkány. Ez a Sárkány elrabolta a földkerekség legszebb Királylányát, és bezárta megostromolhatatlan tornyába. Nap nap után körözött a torony körül, mialatt a bánatos Királylány sűrű könnyeivel öntözte zárkája padlóját. A Sárkány kérkedett hatalmas erejével, legyőzhetetlenségével, és sorra legyűrte a Királylány minden szökési próbálkozását. Aztán egyszer csak jött a rettenthetetlen fehér lovas Herceg. Paripája hófehéren szikrázott a napfényben. Délceg alakja belopta magát a Királylány szívébe. Erős kardja pedig legyőzte a Sárkányt. A Királylány kiszabadult, a Herceg elnyerte a szerelmét és összeházasodtak. Szerelmük gyümölcseként pedig megszületett Ráadáska, egy gyönyörű kisgyermek. És boldogan éltek, amíg ….
Itt a vége, fuss el véle!
A valóságban mindez így zajlott. Sok évvel ezelőtt, túl a diákkori kicsapongások fergeteges kalandjain, úgy döntöttem, itt az ideje megállapodnom. Komoly kapcsolatba kezdtem az első szembe jövő fiatalemberrel (Sárkány), aki hasonló módon viszonyult hozzám. Kapcsolatunk szép volt egy darabig, majd hirtelen minden megváltozott. Előkerült az ex a múlt sötétjéből, egyre sűrűbbek lettek az üzenetváltásaik, egyre jobban gyanakodtam, hogy mindez nem barátság már, hanem több. Végül a nőgyógyászom erősítette meg a gyanúmat, Sárkány félrelépett, amit én is megszívtam. Természetesen elhagytam Sárkányt, de ő nem akart elengedni. Hosszú hónapokig tartott, mire ráébredtem, hogy neki az exei iránti vonzódása valami beteges dolog lehet, mert mindig az aktuális ex a szerelem tárgya, és a jelenlegi partner a szükséges rossz. Ergo az egész lélekölő helyzet, amiben hónapokat, éveket éltem, nem az én hibám. Mindez azonban nem vígasztalt és nem tett meg nem történtté semmit. A szakítás után folyton hívogatott, mélekkel bombázott, kereste a társaságomat, amit egyre nehezebben tűrtem. Dühömben és bánatomban sürgős keresésbe kezdtem, hogy majd-én-megmutatom! Igazából be akartam bújni egy másik férfi háta mögé, mert úgy éreztem, magamat megvédeni nem tudom. Sárkánynak nem volt elég, körözött a torony körül, folyton belerondított a kapcsolataimba a lehető legrosszabb pillanatokban.
És amikor már nagyon kétségbe estem, megjelent a rettenthetetlen fehér lovas Herceg. Jött egy férfi, bátor, erős és határozott volt. Ez nagyon tetszett, mert bevallom őszintén, soha életemben nem vett még körül annyi tökkelütött, anyámasszony katonája paprikajancsi, mint a Sárkánnyal való szakításomat követő időkben, amikor gőzerővel találni akartam Valakit.
Herceg lenyűgözött, elvakított, így megszabadult a lelkem és rövid idő alatt rövidre is zártuk Sárkány ténykedését. Nem sokkal később kiderült, hogy úton van Ráadáska, így aztán Sárkány megmaradt reményei is kútba estek. Természetesen ez nem tartotta vissza attól, hogy továbbra is rám akarja erőltetni nem kívánt társaságát, de minél előrébb haladt a terhességem, annál ritkábban jelentkezett.
Közben eltelt jó pár hónap, megszületett Ráadáska, szülei nagy örömére. És itt jönne a boldogan éltek, míg meg nem haltak.
De nem ez jön.
