Szia!
Rákérdeztem, ahogy az előző bejegyzésben is leírtam. Csak nem stimmolt a válasz és a valóság.
Stratégiám igazából nincs. Ha eljön az ideje, és kezemben a bírósági végzés jogerősen, akkor egy szép este elviszem a gyereket a nagyszülőkhöz. És mikor hazaér a melóból, elé pakolom a levélkéit és megkérdezem, hogy valami elfogadható magyarázatot esetleg tud-e ezekre mondani.
Utána már az ő első reakciójától függ az egész. Természetesen meg fogom mondani, hogy hogyan bukott le és hogyan jutottam el a pontos információkig. Természetesen meg fogom mondani neki, ha felmerül, hogy igen, már húsvétkor is tudtam a dolgairól. Természetesen azt is meg fogom neki mondani, hogy szándékosan vártam ki a jogerős határozatot. És megkérem, hogy távozzon. Egy heti ruhát rámoljon össze és hívja fel valamelyik "kedves" haverját, akik mögé ma előlem is bebújik, és átmenetileg húzza meg náluk magát. Ahogyan azt is, hogy anyáméknál ne is próbálkozzon, mert tudnak mindent és oda nem mehet. Azok után pedig pláne nem, amit hétfőn anyámtól megtudtam. Egy munkahelyen dolgoznak és az egyik régi jó kollega szólt, hogy szapulta őket. Pedig a szüleim aztán tényleg mindent megtettek, mindenben segítettek. Egyszer, talán egy bő fél éve, tavaly nyáron egy összezördülésünk alkalmával már hozzájuk akart menni, nekem legalábbis ezt vágta a fejemhez. De ezek után semmi keresnivalója nincs náluk.
Ha pedig megoldotta lakáshelyzetét, akkor jöhet szóba az ingóságok felosztása és a többi cuccának az elszállítása. De ezeket már megint neki kell megoldani.
Hát kb. ennyi a stratégia. Már ha ezt annak lehet nevezni.
Üdv: Kátya
