Sziasztok!
Mivel nem tudom, hogy lehet-e az érkezett kommentekre közvetlenül válaszolni (először írok blogot életemben), ezért így válaszolok.
Köszönöm kedves és együttérző soraidat. A jogi részéhez annyi magyarázatot fűznék, hogy egyéb tartozások miatt letiltották a fizuja felét nemrégiben. Mivel a gyerektartás mindent megelőz, ezért eltagadtuk egymást, és bepereltem gyerektartásért, hogy legalább a megítélt összeget megkapjuk és ne haljunk éhen, ha lehet. Bár én már akkor is hezitáltam, hogy hogyan és mit is mondjak a bíróságon, ha rákérdeznek, mert már akkor is közel álltam ahhoz, hogy elegem legyen az ügyeiből. Az elmúlt években elhiheted volt már minden, zaklatástól fenyegetésig, rendőrségi feljelentésekig, végrehajtóig, szóval ez már tényleg az utolsó előtti csepp volt a pohárban. Attól féltem, hogy ott nyíltan ki fog borulni a bili, ráöntöm az elmúlt évek keserűségeit, meg a fejére olvasom, hogy felelőtlen, rosszul gazdálkodó hitvány ember. És hogy erre fog rámenni a kapcsolatunk. A barátaimmal meg is osztottam a kételyeimet, és az időpont előtti napokban nem bírtam még nyugtató teával sem aludni (citromfű teát iszom jó ideje a mindennapi stressz miatt, az utóbbi egy hétben már napi két bögrével). Nagyon féltem, hogy nem tudom majd visszafogni magam és a képébe vágok mindent. De nem ez történt, minden flottul és nyugodt mederben zajlott. És ez a kulcsa az egész jelenlegi helyzetnek. Ő azt hiszi, hogy a tárgyalás és a gyerektartás megítélése az ő érdeke (hogy neki több pénz maradjon a zsebében), ezért nem fog ellenvetést tenni, aláír minden követelést, és lemond a fellebbezésről is egyben. Azaz a végzésünk a tárgyalás napján fog jogerőre emelkedni. A bíróság valszeg hivatalból megküldi a mhelyének (nem ismerem a bírósági eljárásjogot ilyen esetben, de szerintem megküldik), és a júniusi fizu utaláskor én kapom majd a felét a fizetésének (mivel visszamenőleg 3 havi gy.tartást fog megítélni a bíróság egy összegben és amíg azt ki nem fizették, nem léphet be más követelés). Ez még júliusra is ki fog nekem tartani. És május végén már valszeg nem kell mellette ébrednem.
Ha ezt nem várnám ki, akkor valszeg nem jelenne meg az első és terveink szerint egyetlen bontótárgyalásunkon, ami elnapolást vonna maga után. És azok után húzná, nyúzná, halasztaná a dolgot, fellebbezne meg ilyenek és a fene se tudná megmondani, hogy mikor kapok először majd pénzt. Ismerem, tudom, hogy milyen amikor úgy érzi, hogy az akarata ellenére tettek. Olyankor azonnal támad, megy fejjel a falnak is akár, és csak hosszas lecsillapodás után kezdi el mérlegelni, hogy kire is és milyen indokkal borította rá az asztalt éppen. Roppant szerencsétlen természete van, és tényleg elvakított a rózsaszín köd, hogy ezt én nem vettem észre még idejekorán.
Tudom, hogy ha kiteszem az asztalra a dolgokat, akkor robbanni fog, akár a bomba. Tudom, hogy veszekedni meg ordibálni fog velem. Ez lesz az első reakciója. A második meg, hogy sírni fog, mint egy gyerek. De sokszor láttam már, amikor ittas állapotban sírdogált meg kérte tőlem a bocsánatot! Ronda egy látvány. Olyankor mindig is azt éreztem, hogy talán nem kéne inni és akkor nem lenne mit szégyelleni.
Azt is tudom, hogy valszeg dúlva-fúlva el fog rohanni. De igazából még mindig reménykedem abban, hogy esetleg addigra a szeretőjével jut annyira a kapcsolatuk, hogy benyeli a békát és nem fogja érdekelni, hogy mi külön leszünk. Valahogy azt hiszem, hogy hánynék, ha azt kellene ezek után végig hallgatnom, hogy így meg úgy szeret.
Tudom, hogy a gyerek miatt nyávogni fog, és követelőzni. Nem is akarom tiltani tőle, max korlátozni egy kicsit. Nem fogja annyit látni, nem láthatja minden nap és nem hozhatja majd el a bölcsiből, csak az engedélyemmel. Egyébként is kéthetenkénti szombatot és az ünnepek másnapját kértük láthatásnak, szóval ennyi lesz megítélve. Az elején biztos, hogy többet fogja majd keresni a kicsit, de később majd szépen elkopik a dolog, ebben biztos vagyok. Annál is inkább, mert kvázi nincs hova mennie (hacsak nem a szeretőjéhez), és ha egy másik nő nem nyeli be a dumáját és nem karolja fel, akkor valszeg majd az utcán fogja végezni. Ha én akkor nem állok mellé, akkor már ott lenne, abban biztos vagyok.
Igyekszem a jövőben nem kiborulni, vagy ha kiborulok is, akkor nem a gyerek előtt csinálni. Nehéz lesz, mert ő tényleg nem láthatja azt, hogy anya alig él. Anyának erős bástyának kell lennie, védelmezőnek és mosolygósnak.
Igyekszem, ennyit ígérhetek csak.
Mégegyszer köszönöm a kedves soraidat!
Kátya
ui: nekem sincs ám több eszem mint a többi szőke libának. :D Benyaltam a maszlagot, ráfizettem. Ha így nézzük, kellő cinizmussal, tényleg én okoztam magamnak a bajt, hát másszak is ki belőle szépen egyedül.
