Sziasztok!
Boldogult tinikorom nagy slágere cseng a fülemben reggel óta. Mutymuty javaslata, amit alapból elhárítottam, váltotta ki belőlem ezt a reakciót.
Hogy is szól az a régi dal?
"Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem / egy nagy pofon nem oldd meg semmit sem."
Szóval ezen agyalok, agyaltam, egészen mostanáig. Kell-e nekem még új információ? Megpróbáljam-e e célból bebuktatni? Egyszóval megüssem, de úgy hogy fájjon? Kigúnyoljam abban, ami neki egyedül megmaradt a régi, ismerkedésünk előtti egójából?
És arra jöttem rá, hogy IGEN, megpróbálom.
Tegnap uis kotorásztam a telójában és kiderült, hogy Z-nek folyton lejelenti magát sms-ben (hol van, mikor kezd a munkában, mikor végez meg ilyenek). Még akkor is küldött neki sms-t, amikor a múlt héten külföldön volt. Nekünk annyit se írt, hogy "bammeg ideértem egyben". És amikor hazaért, szinte felháborodottan nyavalygott, hogy miért nem írtam neki semmit. No ez megint kiütötte a biztosítékot. Nagyon fájt, hogy ennyire átlátszó, hazug egy ember. Az este is ezerrel játszotta a mintaapát és a mintaférjet. Holott ugye tudjuk, mi az igazság. Tesóm is azt mondta, hogy ej de szép nagy pofára esés lenne, ha velem randizna felspanolva!
Hosszas gondolkodás után tehát reggel regeltem azon a szexpartner keresőn, ahová még tegnap is belépett, amíg én a gyereket vittem a bölcsibe. Fals adatokkal létrehoztam egy fantomnőt, aki minden vágyát teljesíti, minden irányomban valaha elhangzott "hiányérzetének" megfelel. Aljas dolog, tudom, de jól szórakozom rajta.
Küldem neki egy levelet, már alighanem megkapta az sms-t is róla. Kíváncsi vagyok, mit lép.
Fotót nem tettem fel, de mélben ígértem. Ha kéri, majd letöltök a netről valami neki tetszőt.
Tudom, hogy ez az egész nem változtat a döntésemen. Tudom, hogy nem old meg semmit, ha be is buktatom. Maximum a szakításunk lesz gyors és viharos, és örökre szóló. Tudom, hogy ronda dolgot művelek, hiszen azt tanultam, hogy úgy bánj az emberekkel, ahogy azt szeretnéd, hogy veled bánjanak.
De: JÓL ESIK.
Az vesse rám az első követ, aki maga is bűn nélkül való.
Üdv: Kátya