Sziasztok!
Tegnap, illetve inkább már ma kaptam egy megerősítést a döntésemhez.
Délután ugyebár dolgozott. Eredetileg is úgy volt, hogy későn fog hazaérni, de még arra is rátett egy lapáttal. Játszottam megint az alvót, de amikor odajött hozzám, megcsapott az italszag.
Szóval piálni voltál a kollegákkal? - gondoltam magamban.
Azt a kis lóvét is elittad, ami nálad volt? Na szép!
Kb. 1 óra múlva azonban már ott tartottam, hogy nem is lehetett az a lóvé olyan kevés: hiszen úgy horkolt, mint a traktor, és ilyet akkor szokott, ha sokat iszik.
....
Reggel ment a "ganés" munkába. De előtte az istennek nem akarta leadni a tegnapi bevételt a munkahelyén. A duma az volt, hogy kivett belőle egy keveset a mai kajájára. Hehe, gondoltam, hisz arra a tegnapi lóvédnak is elégnek kellett volna lennie, mivel itthonról vittél kaját!
Amikor elment, benéztem a borítékba. Ott volt az esti zárás és a pénz. Megszámoltam. Elég jelentős összeg hiányzik belőle. Nekem kevesebb van a tárcámban, összesen, erre a hétre.
Nagyon elszomorodtam. A helyzet rosszabb, mint amit gondoltam. Ezzel az újabb "sofőrbetegséggel" nem csak engem járat le, hanem a szüleimet is, akik ettől a cégtől mentek nyugdíjba megbecsült dolgozóként. Akiknek a "szele", emléke hajtja előre a férjem a ranglétrán. Hol a becsület?
Ez a sofőrködés legalja. OK, most vissza tudja tenni (csak kvázi ma ingyen dolgozik), de mi lesz később? Aki egyszer hozzányúl, hozzányúl másszor is. És sosem fog leállni. Basszus, 3 hete kezel pénzt! Ezt kellett megérnem.
Megerősödtem a tegnapiakban. Nincs mit menteni. Pontosabban van: magamat és a gyerekemet.
Üdv: Kátya
