3. fejezet
amelyben az Öreg Király vándor árusnak öltözik és Varázstükröt ad a Királylánynak, hogy felnyissa a szemét végre
Túl az Óperencián, a kis vadászkunyhóban éldegélt a Királylány a visszahódított Hercegével és a kicsi Ráadással. Dolgozgattak, tervezgettek, de az Öreg Király ezt nem nézte jó szemmel. Bántotta még a sértés, amit utolsó találkozásukkor a Királylánytól kapott, ezért újra beleártotta magát az életükbe. Bosszút akart állni, és hitte, ezúttal sikerrel jár. Vándor árusnak öltözött és felkereste a Királylányt, amikor az ura a mezőket járta. Egy elvarázsolt tükröt adott neki, hogy abban felfedje a Herceg viselkedését előtte. A Királylány nap nap után belenézett a gyönyörű tükörbe, boldog volt, hogy előtte fésülködhet. Egy napon azonban a Tükör elkezdett beszélni. Előbb csak halkan suttogott: Hazaért-e már az urad? Rég itthon kéne legyen már.
Mulatni ment a férjed, elengedted, jó szívvel?
Későn ért haza, biztos hogy a munka végét leste?
A Királylány nem hallotta meg ezeket a hangokat.
Erre az Öreg Király új varázslathoz folyamodott: képeket kezdett mutatni a tükörben, amikor a Királylány eléje ült. Más asszonyokat az ura társaságában, dorbézolást munka helyett, tékozlást és pazarlást, mindazt, amiket az asszony elviselni sem tudott. De nem győzte meg a Királylányt a látvány, sutba hajította a tükröt és boldogan éltek, míg ….. khm……
És most következzék a fenti meserészlet mintájára az utóbbi két hónap krónikája.
A nehéz helyzetben is kitartottam mellette, vele képzeltem el a jövőt, családnak tekintettem magunkat. Nem is hallgattam a hangokra, amelyek a vészharangot kongatták a fejem felett.
Már az előző munkahelyén a kollegák összehozták egy lánnyal, aki ugyanúgy a cégnél dolgozott. Legyintettem, nem igaz az. Minket nem hagyna el soha, a gyerekét imádja, engem szintúgy, együtt toljuk a szarral megpakolt szekeret. Mivel ismertem a lányt is, így nem úsztam meg a magyarázkodását, ahogy a páromét sem, de szemet húnytam felette. Tudtam, ellenem is van jogos kifogás a kapcsolatunkban. Az az igazság, és talán itt rontottam el, hogy a gyerek születése után a regenerálódásom sokkal tovább tartott, mint rendesen szokott. Evégett gátlások alakultak ki bennem és nem állt helyre a régi libidó. Ezt a párom számos alkalommal nehezményezte, sőt többször el is hangzott a szájából, igaz borgőzös állapotban, hogy el fog hagyni, mert minket már csak a gyerek köt össze, és több szexet akar. Persze nem tudom, mi a több, illetve mi az elég. A heti 3-4-et pici gyerekkel nem hinném hogy kevesellni kéne, vagy legalábbis akiknek beszéltem a problémáról, mind így gondolták. De még ezen borgőzős állapotaiban tett kijelentései ellenére sem hallottam meg azt a bizonyos hangot.
Aztán az új munkahelyén is kiderültek bizonyos dolgok, épp nemrégiben kezdett el magyarázkodni egy lány miatt. Még erre is legyintettem. Hiszen épp most kezdtem el végre helyreállni libidóilag, egyre sűrűbben kezdeményeztem, nem éreztem, hogy oka lehetne annak, hogy másfelé kacsintgasson.
Ahogy azt sem láttam meg, hogy egy harmadik, nagyon fiatalka lányzó, aki a társaságunkba tartozik, bele van zúgva. Pontosabban megláttam, de nem vettem komolyan. Még arra sem vettem a fáradtságot, hogy a páromat figyelmeztessem: talán akaratlanul adja alá a lovat és észre sem vette. Pedig ilyen hófehérnek gondoltam, fel se mertem tételezni, hogy esetleg szándékosan udvarolgatna.
Sutba dobtam a tükröt, na ….
